A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-04-01 / 4. szám

24

Szeder Mihály S. J .

A* afQ/ (MlíjljOlWtoSQ/

(A I őc sfal v i pap naplójából.)

Nagy ünnep volt Lőcsfalván. A kultúrházban ünnepi lakomára gyülekezett a nép. Jő hangulat uralkodott a késő őszi napsütésben. Korogtak a tisztelt üres gyomrok a nagymise után, melyeketmég nagyobb korgásokra ingerelt a kultúrházből kiáradó finom ételillat. Már minden készen lett volna a bankett megnyitására, csak alőcs- falvi papot várták, mert ő is hivatalos volt és nem kezdhették meg nélküle, hiszen ő fogja a szokásos asztali áldást mondani. Ehhez a rendezők nagyon ragaszkodtak, mert az ünnepeltek örömében a lőcsfalvi papnak is meglehetős szerepe van. Dehát a mise is hosszúra nyúlt, mert a prédikációhoz nehezen találta meg az Ament s utána meg a régi jő magyar szokás szerint, hogyha már valaki felmászott a templomdombra és hivatalos elintézni valója akadt a plébánia irodában, hát el akarta intézni egy füst alatt, ha már itt van és ne kelljen újra eljönnie csak azért. De végre végigzajlott a várakozókon a megváltó híradás: 'Jön már!... Itt van már!... "

De hát miféle ünnepi lakoma ez? Mit ünnepelhetnek a lőcsfalviak ilyen nagy buzgalommal? Hát ez bizony sem nem egyházi, sem nem nemzeti ünneplés, hanem egy falúnagyságúvá dagadt családi. Mert a Gelsére megválasztott új adóügyi jegyzőt ünnepük, aki azonban helybeli, tehát lőcsfalvi gyerek. Ez a Méhes István gazda gyereke, aki odáig felverekedte magát, hogy a végén jegyző lett belőle. Ha nem is egyenest Lőcsfalván, hanem Gels én - de mindenki remélte, hogy valamikor talán még lőcsfalvi körjegyző is lehet belőle.

Az öreg Méhes gazda arca olyan ragyogó volt, mint a szenteké a templomban. Az apai büszkeség csak úgy sugárzott róla! Ügy sündörködött ünnepelt fia körül, mint valami öreg király a fia koronázásán.

Mikor a lőcsfalvi pap belépett az étkező teremmé varázsolt kultúrház termébe, csend lett. Odavezették a főasztalhoz. Az ünnepelt mellett egyik oldalon az apj a, a másik oldalon a papj a. De hol