A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
I A Szentek szava; Adam de Saint-Victor 22 A SZENVEDÉSRŐL... Húsvéti éneke NÉRI SZT. FÜLÖP halálos ágyán különös gonddal csak a szenvedő Jézushoz kívánt hasonlítani. Mikor orvosa mindent elkövetett, hogy szenvedésein enyhítsen, a szent így szólt: "Micsoda különbség van köztünk, Jézusom! Téged epével itattak, engem é~ dességgel kínálnak. Téged szidalmazó ellenség vett körül, körülöttem csak jóbarátaim állnak, akiknek egyetlen gondjuk az, hogy engem vigasztaljanak... " * KERESZTES SZT. JÁNOS életcéljának azt látta, hogy minél szorosabban egyesüljön a Keresztrefeszítettel. "Legyen bennünk -mondta- őszinte vágy, hogy a szenvedés által hasonlóvá lehessünk a mi keresztre- feszített, megalázott Urunkhoz. Mert ha nem törekszünk arra, hogy Ot utánozzuk, mire jó akkor az életünk?... " * KIS SZT. TEREZ halála előtt pár nappal ezt a kijelentést tette: "Szeretetből kívánok meghalni, úgy mint az Űr Jézus a kereszten". Utolsó óráiban megkérdezte a betegágyát körülállóktól: "Ugye ez már a haláltusa?" S az igenlő feleletre így szólt:"jól van, jól van! Egy szemernyivel se szeretnék Krisztusnál kevesebbet szenvedni..." * BOLDOG SUSO HENRIK így imádkozott a Megfeszítetthez: "Uram, emlékezzél meg arról a borzalmas éjszakáról, amelyen oly sokat szenvedtél. Emlékezzél meg három óráig tartó haláltusádról.... Add, hogy szemem csak Téged lásson a kereszten, fülem mindenföldi hiúságnak bezárulj on s az ér- zékekbéklyójából szabadultán ne találjam kedvem ezentúl másban, mint a szenvedésben és könnyben... " Az egész világ újul. Üj örömök intenek. Ahogy föltámadt az Űr, föltámadnak mindenek. Érzik Alkotójukat, mily erős, és Urukat szolgálják az elemek. A tűz lobog és röpül. A levegő szétterül. A víz árad s völgybe gyűl. A föld biztonságban ül. Ami könnyű, föltolul, és a mélybe hull a súly. Miden, minden megújul. Már az ég nem oly borús, A tenger sem háborús, a szél sem oly vad, oly bús. Földi lejtőnk kivirult. Űjrazöldel a kopár, újra meleg a sugár, mivel a tavasz kigyúlt. Enged a halál fagya; e világnak hadnagya birodalmát föladja, melyet bennünk hódított. Míg azt, ami nem övé, vágyott hogy megőrzené, sajátjából kikopott. Élet a Halált veri, s már az ember megleli, mit úgy fájt elveszteni: az Édennek kéjeit. Kardját leeresztve lm utat ád a Kerubim, s az út könnyű és szelíd. Krisztus újra eged nyit és rabokat szabadít, Akiket fogságba vitt holtuk óráján a bűn. Azért diadalukat Atyának és Fiúnak a Szentiéleknek, zengjük hűn! Fordította: BABITS MIHÁLY
