A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
Szeder Mihály, S. J. DANI MISKA KIMENT A FORMÁJÁBÓL (A lőcsfalvi pap naplójából.) Legalább is ez volt a lőcsfalvi legények beszédének tárgya jó darabig. Igaz, aki találkozott Dani Mískával, csak jóvágású, izmos, rugalmas testű, dolgos falusi legényt látott és ha korábban is ismerte, semmiféle változást nem észlelt rajta. Sem púpja nem nőtt, még csak nem is sántított, sem a szája nem állt félre. Dehát akkor miért mondják, hogy kiment a formájából? Hát ez a legények nyelvjárása szerint azt jelentené, hogy Dani Miska más lett, mint azelőtt volt. Ok a megmondhatói, mert ismerték. Együtt gyerekeskedtek, együtt nyűtték a nadrágot az iskolapadban, együtt legénykedtek, együtt mulatoztak, együtt voltak jóban és rosszban. így, ha ők mondják, hogy "kiment a formájából", akkor valami mégis lehet benne. Igazában persze csak a lőcsfalvi pap tudná megmondani, hogy micsoda változáson esett át a Miska legény, mert neki azt nagy bizalommal elmondta. * Hát az úgy történt, hogy a legényegyletnek "lelkigyakorlata" volt. Erre a lőcsfalvi pap egy igen híres szónokot hívatott, aki jól tudott a legények nyelvén beszélni. Dani Miskát az egész lelkigyakorlatban egy dolog ragadta meg, de az úgy beleragadt az agyába, hogy éjjel-nappal ott motoszkált benne. Azt mondta az a híres szónok, hogy Jézus Krisztus volt a legjobb ember a világon. O minden élő embernek eszményképe lehet abban, hogyan kell emberebb-em- berré lenni. Az egész annyiból áll, hogy az ember úgy akar gondolkozni, beszélni, érezni, cselekedni, viselkedni, mint maga Krisz// // tus Urunk. Tedd, amit O tenne a helyedben most, kerüld, amit O is kerülne a helyedben most... No ez nagyon megragadta Miskát és belsejében pecegette a dolgot, mint a hal a giliszta végét a horgon. De csak játszott a gondolattal, mert félt tőle, hiszen érezte, hogy az nem lehet ám olyan köny- nyü dolog és hogy mi mindent kell majd neki tenni, amit eddig nem tett, meg mennyi mindent nem lehet majd tenni, amit pedig eddig nagyon szívesen tett...
