A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

16

Ne így gyónjunk...

NEM LOPTAM, NEM GYILKOLTAM.- Helyes! Ez a jó gyónás kezdetei Hát a kedves fia lopott-e, gyilkolt-e?- Az én fiam? Nemi Mit tetszik gondolni...- Igazán gratulálok! Nagyon derék gyermeke vanl- Derék? Kedves gyóntató atyám, ön igazán kevéssel beéri... De ha nem is lopott, nem is gyilkolt, azért elég sok bosszúságot o- koz az anyjának. Velem sem beszél már két hét óta.- És ön mióta nem beszél a Jóistennel?- Hogy-hogy nem beszélek?- Úgy értem: mióta nem imádkozik rendszeresen, mióta nem köszöni meg Istennek ajándékait, mióta nem mutat Iránta szeretetet?- Nem is emlékszem...- Nem gondolja, hogy ugyanolyan neveletlen és hálátlan volt Istennel szemben, amikor ima helyett talán még káromkodott is?- Igen. Értem már. A fiamat elítélem, megszidom, ha hálátlan; magamat is el kell ítélnem, ha ugyanúgy viselkedek Istennel szemben.- És embertársaival hogyan van?- Jól. Én nem pletykálok senkiről soha. Nem is bántok senkit. Én nem vagyok érzékeny és nagyon békés a természetem. Persze ami sok, az sok: az igazamat azért megvédem.- Főként, ha iszik is egy kicsit...- Hát be kell vallanom: a múltkor egyszer ittasan tértem haza. Össze is szólalkoztam a feleségemmel, mert sokallotta a pénzt, amit italra költöttem...- Gondolt-e arra, hogy példás keresztény életet kell élnie. Hitetlenek és másvallásúak sokszor rossz példaadásunk miatt vannak elmarasztaló véleménnyel az egyházról...- Erre nem nagyon gondoltam.- Aztán apostolkodik-e? Tesz-e valamit azért, hogy másokat is jó útra térítsen?- Hát ezeken a mostani fiatalokon nem lehet már segíteni. Nem adnak ezek semmit az idősebbek tapasztalatára. Kerülik a komoly munkát. Csak züllenek.- De legalább törte-e a fejét azon, hogy miképpen lehetne mégis segíteni rajtuk? Aztán meg érdeklődik-e néha az egyház, a missziók problémái iránt?- Kedves atyám, van nekem annyi bajom... Nincs időm, hogy mással is foglalkozzak. Ki ér ma rá arra, hogy másra gondoljon?- Csak az, aki szereti az Istent és embertársait...