A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
17 Nagy Ferenc, S. J., Róma "LEGYETEK OKOSAK, MINT A KÍGYÓK ÉS ÁRTATLANOK, MINT A GALAMBOK .. Szent Lukács evangéliumának 16. fejezetében olvassuk az Úr Jézusnak egyik példabeszédét. A hűtlen intézőről szól. Jézus maga levonja belőle a tanulságot: "Bizony, a világ fiai okosabbak a magük nemében a világosság fiainál". Szent Pál a korintusiakhoz írt első levelében, az első fejezet második felében tüneményes párhuzamot von Isten bölcsessége és az emberek oktalansága, Isten oktalansága és az emberek bölcsessége között. Az Úr Jézusnak néhány mondása pedig kifejezetten az okosság és az ártatlanság paradoxonjáról szól, éppen az is, amelyikből a címet vettük: "Legyetek okosak mint a kígyók, és ártatlanok mint a galambok". E szentírási szövegekátelmélkedése közben nagy a kísértésünk, hogy az evangélium messzire menő követelményeit leegyszerűsítsük a magunk emberi, kispolgári méreteire. Könnyen esünk egyoldalúságba. Vagy azt a megoldást választjuk, hogy állapotbeli kötelességeinkre, helyzetünk nehézségére, sőt magára az észszerűsége hivatkozva gondosan kitérünk a hősiesség elől és ott lavírozunk m kényelmes középszerűség meg a kereszténységünk feladása, elárulása között. Vagy pedig ellenkezőleg, a szelíd Krisztushoz való hűség ürügyével, minden körültekintés és ravaszság nélkül, valami ostoba, naív egyszerűséggel, szelíd és ártatlan bolondként vetjük oda magunkat prédául a felettünk kóválygó és lecsapni készülő keselyűknek, Krisztus ellenségeinek. E két egymással szembenálló magatartás közül egyik sem felel meg az evangéliumnak. Egyiket sem szabad választanunk. Nem könnyű a- zonban világosan és pontosan meghatározni, miben áll egyfelől az e- vangéliumi okosság és ravaszság, másfelől az evangéliumi egyszerűség és ártatlanság. Mindjárt kezdetben zárjunk ki egy könnyen felmerülő tévedést, és félreérthetetlenül állapítsuk meg: Sem az evangéliumi okosság, sem
