A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

10 gyetek az evangéliumban." (Mk. 1,15) Az evangélium jó hírt jelent. Úgy is mondhatnánk: Isten terve az ember boldogítására. Mielőtt az evangélium tanítását követnénk, bűnbánatra, Pálfordulásra van szük­ség életünkben. Ez annyit jelent, hogy az Isten szemszögéből kell nézni a világot, és az ő tervei szerint kell berendezni életünket. A mágnes hasonlatához visszatérve: Isten felé kell fordulnunk, hogy Isten élete hassa át egész életünket. Az Újszövetségben számos eset­ben találunk utalást erre az új, isteni életre. "Ha valaki újra nem születik, nem [áthatja meg az Isten országát" (Jn. 3, 3). "Amint a szőlővessző nem tud fürtöt teremni önmagától, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem" (Jn. 15,4). "Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény" (2 Kor. 5,17). "Amikor azon­ban üdvözítő Istenünk kinyilatkoztatta jóságát és emberszeretetét, megmentett minket... (az) örök élet reménybeli örököseivé (tett)" (Titusz 3,4). - A tékozló fiú "halott volt és életre kelt". Isten felé fordulásunk egyrészt bánatot jelent a múlt hibáiért, ugyan­akkor erős elhatározást is, hogy ezentúl az evangélium tanítása és szelleme szerint élünk. A bánat és erősfogadás ikertestvérek. A bánat megtérést, Pálfordulást jelent. Beismerem, hogy helytelen volt a magam útját járni és jobb Isten tervei szerint átrendezni éle­temet. A bánat és erősfogadás kihat egész életünkre. Igaz, hogy az Isten felé fordulás a bensőnkben történik, a hatásának azonban egész életünkön mutatkoznia kell. Szent Máté azt tanácsolja, ha valakinek eszébe jutna, hogy embertársának valami kifogása lenne ellene, még a templomból is forduljon vissza: "... menj előbb kibékülni ember­társaddal, csak aztán gyere ajándékodat felajánlani" (Mt. 5,23). Ez történt szent Pállal is a damaszkuszi úton. Ellenségből tanítvánnyá lett. Megtérése után nem gyűlölte, hanem szerette Krisztust és kö­vetőit. Mi. talán sohasem voltunk Krisztus ellenségei. Ennek ellenére hány­szor voltunk hűtlenek hozzá. Hányszor az önzés és nem az önfeláldo­zó szeretet volt a fontosabb az életünkben? Hányszor elmúlasztottuk a jót csupán kényelemből? Ha őszintén magunkba nézünk, elismer­jük, hogy nem követtük az evangélium szellemét őszinte szívvel és lelkesedéssel. Csak azért is a magunk feje szerint rendeztük be éle­tünket. Sok területen szükségünk van Pálfordulásra... De hát én úgyis tudom, hogy holnap úgy fog menni minden, mint ma. Minek a bánat és a fogadkozás? - Először is: nem biztos, hogy hol­nap is minden úgy lesz, mint ma. Talán holnap valóban magával ra­gad Isten vonzása. A mi életünkben a Pálfordulás nem olyan hirte­len, mint szent Pál életében. Nálunk minden apránként növekszik és

Next

/
Oldalképek
Tartalom