A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
48 találtuk. Kutatva néztünk körül, hogy kire bízhatnánk titkunkat. Egymástól függetlenül mindketten ugyanazt a férfit választottuk. Szóba elegyedtünk vele s kiderült, hogy kétezer mérföldről jött. Egy szibériai kis közösségnek híve. Százötvenen vannak s egyetlen Szentírásuk sincsen. Egyik álmában azt az utasítást kapta, hogy menjenfel Moszkvába, ott talál majd Szentírást. Eleinte nem vette komolyra az álmot mert tudta, milyen kevés Szentírás van Moszkvában s azok milyen értékesek. Társammal hitetlenkedve néztünk egymásra s Jancsi tudtára adta neki a jó hírt: "Mi kétezer mérföldet tettünk meg kelet felé ä Szentírásainkkal, amelyek érdekében ő ugyanennyit jött nyugatnak s szinte gondviselésszerüen felismertük egymást!" Át is nyújtott neki egy nagy orosz Szentírást. A férfi előbb csodálkozva nézett ránk, aztán kitört belőle a hálálkodás. Megegyeztünk vele, hogy másnap hozunk még féltucat Szentírást, amit szétoszthat ará- szorulók között. Mikor aggódott, hogy ezek sokba kerülhetnek, megnyugtattuk, hogy mindezt ajándékként hoztuk. Másnap azonban csak négy Szentírást tudtam kivenni a kocsiból, mert Jancsi jelezte, hogy valaki figyel minket. Ez a zöld egyenruhás férfi már tegnap is gyanakodva figyelte autónkat. Gyorsan kávét vettem e- lő, mintha nem volna más célom s közben a négy Szentírást repülőtáskánkba téve nekivágtunk a templom felé vezető útnak. Ott azonban hiába kerestük szibériai barátunkat; helyette váratlanul a lelkészre akadtunk, akit első utamon ismertem meg. Mikor megtudta, kire várunk, megmagyarázta, hogy azért nem jött el, mert előző napi beszélgetésünket észrevették a mindig jelenlévő titkos rendőrök. Szibériai barátunknak vigyázni kell magára. A lelkész viszont felajánlotta, hogy ő átadja majd neki a Szentírásokat. - Megkérdeztem közben: nem tudna-e ő segíteni nekünk a Szentírások szétosztásában? Több mint százat hoztunk erre a célra. Gondolkozott egy kicsit, majd behívott egy hosszú folyosóra s ott megmutatta kezét. Látható volt, hogy körmeit valamikor súlyos sérülés érte. - Egyszer már börtönt szenvedtem hitem miatt - mondta - s őszintén bevallom, nincs erőm, hogy mégegyszer átessek mindenen. Nem segíthetlek titeket. Jól mondta . . . Senki sem tudja elhinni, milyen ereje van az imádkozásnak és hogy mi mindent el lehet érni. Csak azok tudják, akik megtapasztalták. Luther Márton Emberek és dolgok értékét csak akkor lehet felbecsülni, ha már megöregedtek. M. Eschenbach (Vetés és Aratás) A jóllakott és az éhes ember nem igen értik meg egymást. Macaulay Mi magunk akadályozzuk Istent abban, hogy a részünkre fenntartott nagy, szellemi ajándékait odaadhassa nekünk, mert nem köszönjük meg neki mindennapi ajándékait. Dietrich Bonhoeffer
