A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
15 Kora Endre ERKÖLCSI NEVELÉS AZ ENGEDÉKENY TÁRSADALOMBAN A teremtés óta szülő és gyermek között soha nem volt annyi probléma és gond, mint a huszadik század második felében. Ugyanakkor soha nem írtak annyit az ifjúság jövőjéről, mint most. A különböző sajtótermékek (lapok, folyóiratok, könyvek) szinte csak úgy szikráznak, amikor valaki felemeli szavát a szülői tekintély érdekében. A legenyhébb szó, amit használnak; parancsuralom és nem veszik észre, hogy ezzel az ifjúságot a másik véglet felé taszítják, a fékezetten ösztönök romboló mélységébe. Még az enyhén elbírálók is legfeljebb annyit mernek mondani, hogy ez a modem világ szelleme és a szülőknek át kell állniuk, ha gyermekeiket már zsenge korukban nem akarják végleg elveszíteni. Lehet, hogy véleményem nagyon merésznek hat és igen sokakban ellenkező hatást vált ki, de állítom, hogy a mai úgynevezett engedékeny társadalomban is lehet jó, erkölcsös gyermekeket nevelni. M á r ia -Ze 11 i fogadalom Húsz éves barátság köt egy házaspárhoz. Szándékosan nem írtam férjet és feleséget, hanem házaspárt, mert mindketten úgy nevelték két gyermeküket, hogy fenti állításom általuk igazolódik be. Amikor megesküdtek, sem a férfi, sem az asszony nem volt nagyon vallásos és gyakorlati keresztény életük nem terjedt túl a vasárnapi misehallgatáson, az évenként két- szer-három szőri gyónáson, áldozáson. A feleség elkényeztetett társadalmi hölgy volt Budapesten, a férfi pedig saját bevallása szerint a tízparancsolatnak minden pontját megszegte valamilyen formában.