A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
26 Az eucharisztikus áldozat tehát az a nagy eszköz, amellyel Jézus a világ végéig munkáim akarja az emberek összegyűjtését, egyetlen szent közösségbe, egyházba. Benne és általa valósul meg leginkább az Ur szava: -ha főim agasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok. Apostolai, akiket az egység munkásaivá tett, azért kaptak hatalmat arra, hogy ezt az áldozatot bemutassák, Krisztus testét és vérét kiosszák a szentáldozásban a híveknek. Az első keresztények m egér tették Jézus szándékát. Ezt írja róluk az Apostolok Cselekedete: - Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, és közösségben, a kény ér törésben és imádságban... (Ap.Csel. 2,42-44). Az egység, az összetartás, a szeretet forrása és létrehozója: - a kenyértörés, az eucharisztikus áldozat. Az a kenyértörés, amely felidézte Krisztus halálát, és közvetítette áldozatának minden gyümölcsét, elsősorban a testvéri összetartást, egységet. Erre figyelmeztette Szent Pál a korintusiakat: - A kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyáj an >egy kenyérből es zünk. . . (I Kor. 10,17). Az Oltáriszentség és a hívek egysége tehát szorosan összefügg. A szentírás mellett a legrégibb keresztény irat, a Dida- ché szerint őseink így imádkoztak az apostoli időkben; - Miként a megtört kenyér valamikor, mint búzaszem szét volt szórva a földeken, de összegyűjtve eggyé lett, hasonlóképp gyűl jön egybe egyházad a föld végéről a Te országodba... Az első század végén Antióchiai Szt. Ignác abban látja biztosítva a hívek és a papok egységét, hogy az eucharisztia összeköti őket. Ezt írja a Philadelphiaiaknak: - Törekedjetek együtt ünnepeim az eucharisztiát. Mivel csak egy teste van Krisztusnak, egy az oltár, egy az áldozati kehely, hogyminket egyesítsen az ő vérében... Jusztinus a sokat utazó filozófus és vértanú azt írta 150. körül, hogy vasárnaponként a keresztények egy helyen gyűlnek össze a városból és a falvakból, hogy az eucharisztikus áldozatot bemutassák és abból részesedjenek. Amikor a hívek szétszóródása és nagy száma szükségessé tette az istentiszteleti helyek szaporítását, akkor is ragaszkodtak ahhoz, hogy kifejezzék az Oltáriszentségben való egységüket, összetartozásukat. így alakult ki az a szokás, hogy a püspök elküldte az általa konszekrált kenyérnek egy darabkáját a különböző helyeken miséző papoknak, hogy azt a kehelybe tegyék a szentáldozás előtt. Ezzel a szertartással kifejezték, hogy m indny áj an ö ss ze tar toznak, akik különböző helyeken gyűl
