A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
27 tek össze az eucharisztia ünneplésére. Ez a szokás sok helyen a középkorig megmaradt és a mai liturgia is őrzi még emlékét. Az ősegyháznak egy másik szokása isigazolja, hogy valahányszor az eucharisztikus áldozat bemutatásáról volt szó, az ösz- szetartozást, az egységet is tudatosítani, ápolni akarták. Sok helyen, de főleg Rómában a püspök sorra járta a város templomait meghatározott napokon. Azon a napon a többi egyházközség kiküldöttei szentélyük keresztjével körmenetben mentek a püspöki misére. Kifejezték ezzel mindazok összetartozását, akika szentmise áldozaton vesznek részt. 3. Az egyház kialakulásának, összetartozásának legfőbb eszköze, végső forrása az Oltáriszentség. Ez volt az őskeresztények hite, ez volt az egyházatyák tanítása. Ebből a hitből éltek a középkor keresztényei, hogy az Oltáriszentség, Krisztusnak szentségi teste, gyűjti össze, formálja ki Krisztus titokzatos testét az egyházat. A keresztény közösség, amikor összegyűl látható pásztorai körül az Úrvacsorájára és Krisztus szentségi testéből eszik valóban Krisztus titokzatos testévé lesz. Nem mi asszimiláljuk magunkhoz a kenyeret, amint az a mindennapi táplálkozásban történik, hanem Krisztus alakít minket magához hasonlóvá, és így mindnyájan testvérekké leszünk Krisztusban. A tridenti zsinat ezt a hitet foglalta össze röviden: - Krisztus az Eucharisztiát annak atestnek jelképévé tette, amelynek ő a feje, amelyhez csatolni akart minket, mint tagokat; a hit, remény és szeretet kötelékével, hogy m indny áj an eggyé legyünk, és soha se legyen szakadás közöttünk. Ezért akik a keresztény nevet viselik, gyűljenek össze az egységnek a jele alatt, a szeretetnek a kötelékében, az egyetértés szimbólumában... A reformáció óta ez az igazság mégis háttérbe szorult a hívek tudatában. A hitújítókkal szemben annyira hangsúlyozni akarták Jézus fizikai testének valóságos jelenlétét az oltáriszentségben, hogy az Ur szentségi testét csak az ő történelmi, földi testével együtt nézték, és elfelejtkeztek az oltáriszentség és az egyház szoros kapcsolatáról. Ma újra felfedezzük, hogy az eucharisztia, a szentmise nemcsak az egyének megszentelését szolgálja, hanem nagy közösségi szerepe van; minden hívőnek össze kell forrnia, eggyé kell lennie általa. MivelKrisztus és egyházaközött misztikus azonosság van, ennek garanciája az, hogy az Oltáriszentségben a feltámadt Krisztus valóban jelen van. Hogyan is épülhetnemásként az egyház, hogyan gyűlhetné-
