A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-11-01 / 11. szám
22 3. Akik így gondolkoznak, beszélnek, vagy cselekszenek, elfelejtik, hogy am ilyenérzülettel vagyunk az emberek iránt, az a jele annak, hogy Isten iránt milyenek az érzelmeink. Ezt írja erről szent János apostol az első levelében:- Ha valaki állítja, hogy "szeretem az Istent", de testvérét gyűlöli, hazudik. Mert, aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent, sem, akit nem lát... (I Ján 4, 20). Csak akkor adunk igazán tiszteletet, szeretetet az Istennek, haösszegyűlünk a szentmisére, és ugyanakkor embertársaink iránt is megbecsülést, szeretetet tanúsítunk. Tehát nemcsak Istennek kell valamit adnunk, amikor misére megyünk, hanem az embereknek is. Erre figyelmeztet bennünket Jézus; - Ha ajándékodat az oltárra viszed és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak van valami kifogása ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj előbb kibékülni embertársaddal, csak aztán gyere ajándékodat felajánlani... (Mt. 5,23). - Az Istennek bemutatott áldozatunk, ajándékunk csak akkor számíthat szíves fogadtatásra, ha előbb kibékülünk embertársainkkal. A testvéri szeretet, a békesség az a legkedvesebb ajándék, amit az Istennek mi emberek adhatunk. így értjük meg, hogy a szentmisének miért kell mindenekelőtt a mi felebaráti szeretetünket, békességünket előmozdítania. A megújított liturgiában ezért halljuk minden szentáldozás előtt a felszólítást; - Engesztelődjetek ki szívből egymással.. Erre egy szívvel-lélekkel válaszoljuk: - legyen békesség köztünk mindenkor. A helyi szokásoknak megfelelően ilyenkor a pap és a hívek kifejezik egymás iránti szeretetüket, valamilyen külső formában is. Az első keresztények annyira komolyan vették Jézusnak e szavait, hogy még vagyonukat is megosztották azokkal, akik nélkülöztek, hogy ne legyen közöttük semmi különbség. Amikor pedig a jeruzsálemi hívek nagy szegénységbe jutottak, szent Pál mindenütt gyűjtést rendezett számukra, amerre csak járt Kis-Azsiában és Görögországban. Ezért írta például a korintusi híveknek: - Ami pedig a szentek javára való gyűjtést illeti, ti is úgy járj átok el, amint Galácia egyházainak meghagytam... - A jeruzsálemi keresztényeket nevezi itt Pál szenteknek. "A hét első napján mindegyitek tegye félre és gyűjtse össze, ami tőle telik, hogy ne akkor kelljen gyűjteni, ha majd megérkezem... (I Kor. 16,1-3). A hét első napja, mint tudjuk, a mi vasárnapunknak felel meg. Akkor gyűltek össze a keresztények istentisztelere. Pál arra buzdította tehát őket, hogy akkor gyűjtsenek a nélkülözők számára.
