A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-10-01 / 10. szám

29- Vége van! - Agyszélhudés. - Ismeri? Kicsoda? Honnanvaló? - szólt Kerekes Bácsihoz.- Nem én! Ma láttam először életemben. Csak bejött inni s itt van ni! Nyakamra hozta a bajt.

A lőcsfalvi pap agya működni kezd. Mit is kell tenni ilyen esetben? S már fut is ki Gyuri kocsishoz.- Gyuri fiam, először beszólsz a doktor úrhoz, jöjjön a Kerekes csárdába. Utána a községházára, hogy a jegyző úr is jöjjön, vagy a bíró. Utána a plébániára. A káplán úr, vagy valaki odaadja a szent olajokat. A községházán mondd meg, hogy hívják fel a csendőr-őrsöt is. No illaberek. Igyekezz!

Gyuri kocsis oldalát fúrta a kíváncsiság, mi is történhetett? Emberölés! Verekedés? Vagy mi? De nem mert kérdezni semmit, olyan morcos volt a gazdája orcája, csak elhajtott a parancs szerint.

Az idegen ott fekszik a lőcsfalvi temetőben. Semmi féle papírt, írást nem találtak nála. Sokan meg azt is rebesgették, biztos valami kém- féle lehet. Senki sem tudja, ki volt, mi volt, mi a vallása, hová valósi, nős vagy nőtlen-e! Hiába dobolták ki hét községben, hiába tették bele a megyei hivatalos közlönybe, - senki sem jelentkezett.

De egy ilyen névtelen, senki fiának, ilyen szép sírkeresztje hogyan került?

Azt csakKerekes Bácsi tudja megmondani, mert ő állíttatta, sok tanácskozás után az illetékesekkel. Mert az úgy volt, hogy az idegennek lova volt. Rajta szép sárga bőmyereggel és ruhaféle. De pénzt egyetlen lyukas rézgarast sem találtak nála. Hogy miből is fizette volna ki a nagy spriccert, ha élve marad s meg nem hal, az még ma is megoldatlan rejtély. így hát a törvény értelmében az elsőszámú hitelező Kerekes Bácsi lett és neki volt joga elárverezni, vagy eladni a lovat, hogy levonhassa belőle a maga követelését. Persze a második a hitelező község, mely eltemette stólával, meg a halott-kém a maga díjával... De még így is maradt jócskán a ló árából...- Egy spriccerért ez sok, - hiába mondta a hatóság is,hogy az övé a többi is... No, ez is mutatja, mennyire más korcsmáros volt Kerekes Bácsi, mint a többi... O a megmaradt pénzből szép sírkeresztet vett, ahogy a maradvány keret megengedte. S bizony szép sírkő volt. A sírkőbe ezt vésette: - Az ismeretlen emlékére, aki a Kerekes-Csárdában, 1929. október hó 10-én hirtelen meghalt, megmaradt lova árából, Isten nevében. - Úgy látszik Kerekes Bácsifiának és leányának áldozatos munkája és imája ott messze Ázsiában, magyarok Őshazája közelében, nemcsak ott, de máshol is érlelte gyümölcsét... - jegyezte meg a lőcsfalvi pap.