A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
30 Rónay György HOL LAKOL?- Vasárnapi olvasmány Tanítani csak annak van joga, aki megjárta a pusztát és kiállta a kísértést. Persze azért sokan tanítanak, akik a pusztát csak hírből ismerik; ami pedig a kísértést illeti, sokkal inkább tartják számon a másokéit, mintsem hogy a magukéival megbirkózzanak. Mert tanítani mindig könnyebb, mint tanulni; és könnyebb megbélyegezni a kísértéssel küzdőt, mint a Kísértőt. Ezek a hivatásos megbélyegzők küldözgetik most követeiket a 'Jordánon túlra, ahol János keresztelt", és kérdezgetik tőle, ki ő, mi ő, mit mond magáról. János azonban nem magáról akar beszélni, hanem arról, aki utána jön. Aki már itt is van, "közietek áll, de nem ismeritek"; és akit ő már ismer. Aki már meglakta a pusztát és megtapasztalta a legnagyobb kísértést; azt, amelyik a pusztában környékezi meg az embert, s ezért ezen a jogon is jogosult rá, hogy tanítson. A farizeusok küldöttei még János illetékességét firtatják, még egy tegnap nevében vizsgálódnak, mikor János már tudja, hogy megérkezett a holnap. Olyan mindegy már, hogy ki ő; Illés-e, vagy próféta; és olyan mindegy, hogy mit válaszol ezekre a tegnapi kérdésekre. Egy a fontos; semmi más nem fontos már, csakezaz egy; egyengetni az Úr útját. Azét, aki a pusztából jön, háta mögött a legyőzött Kísértővei, és feje fölött, láthatatlanul, az angyalok emlékével, akik szolgáltak neki, és láthatólag, de csak János számára, a galambbal, aki a Lélek. Ekkor következik el az a "másnap" - (másnap egy akármilyen előző nap után, bizonyára; de másnap a puszta után is, a kísértés legyőzése után is; és másnap a csönd, a készület, a névtelen kétkezi munka után is, a nyilvános működés küszöbén) - amikor János, aKeresz- telő "látja, hogy Jézus közeledik feléje"; látja és tanúságottesz róla, mert aki felé Jézus közeledik, annak lehetetlen valamiféleképpen tanúságot nem tenni róla; - s aztán ennek a másnapnak a másnapjár
