A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-09-01 / 9. szám
48 ben, a szülői értekezlet előtt, a konyhában, miközben az ételt kevertem . Egy másik érdekes felfedezésem az volt, hogy a gyermekeknek nincs szükségük drága új játékokra ahhoz, hogy pompásan szórakozzanak. Férjem hozott haza egy asztalosműhelyből egy csomó fahulladékot. Ebbőlagyermekekkalapáccsal és szöggel csinálhattak, amitakartak. Az egyetlen követelmény az volt, hogy utána mindig tegyék helyre a szerszámokat és takarítsák ki a garázst, ahol játszottak. Másikpompás ötletünkanyári vakációra vonatkozott. Táborozni mentünk a gyerekekkel az erdőbe, s megfelelő könyveket vittünk magunkkal, amelyekből megtanulták a természet szeretetét. Férjemmel felváltva olvastunk fel nekik ezekből, míg ők meleg hálózsákukból a csillagos ég szépségeiben gyönyörködtek. Azt hiszem, egész életükben örömmel fognak visszaemlékezni erre a vakációra és idézni fogják a könyveket, amelyeket hallottak. A KERESZTÉNYEK LEGFŐBB VIGASZTALÁSA... Az őskereszténység sivatagi remetéinek történetében olvassuk a következő esetet. - Két remetének, akik életük felét visszavonult- ságban töltötték el a pusztaságban, valami ok miatt egy nagyobb útra kellett elszánnia magát. Amint útrakeltek, az egyik aggódva jegyezte meg: - Mi végérvényesen elhagytuk a világot, és most mégis érintkezésbe kell megint jutnunk vele. Vajon tudunk-e majd újból nyugodtan, békés lélekkel élni a cellánkban... ? A másik megnyugtatta őt; - Miért kellene ez alatt az utazásunk a- latt elvesztenünk lelkünk békéjét? Ha a cellánkon kívül vagyunk, a jó Isten velünk van éppúgy, mint amikor a cellánkban vagyunk.. ! A magunk életére ezt a vigasztaló megállapítást: így fogalmazhatjuk meg: - Jósorsban, balsorsban egyaránt velünk az Isten! Ha ezt igazán hisszük, lehet-e valaha is reménytelen balsorsbanéreznünk magunkat... ? Ha . . . Ha az értelmed alázatos, — élő hitre jutsz, ha az akaratod alázatos, — örömmel engedelmeskedsz, ha a szíved alázatos, — Isten áldott eszköze leszel.
