A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-09-01 / 9. szám
44 / s igyekeztem örvendve elfogadni az Ur akaratát. Lehet, hogy elhagyatottnak érzem majd magamat, de több lelki gyermekem lesz, mint amennyi testi gyermekem lehetne. Beírtam a választ kérdésem mellé. En azonban még mindig vágyakoztam egy feleségre, és körülöttem ugrándozó gyermekekre. Arra gondoltam, hogy újból kérem ezt Istentől. Igazi válaszának pedig azt fogom tartani, amit ott találok, ahol találomra kinyitom a szentírást, csukott szemmel, s amire rámutatok. Azelőtt mindig kinevettem azokat, akik ilyen módon akarták megtudni Isten válaszát. De most mégis megpróbálkoztam vele. Amikor kinyitottam szememet, alig akartam elhinni, amit láttam. Ujjam pontosan Izaiás 54. fejezetének első versére mutatott. Tehát Isten ismét ugyanazt válaszolta.- Nem szeretem ezt a választ, Uram... - mondtam - de legalább világos... - Mikor hazaérkeztem, nem éreztem jól magamat kis szobámban. Nagyon rámnehezedett az egyedüllét, pedig igyekeztem elnyomni tevékenységemmel. Meglátogattam barátaimat, cikkeket írtam, hiába. Elhatároztam, hogy harmadszor is imádkozom feleségért. Pál is háromszor imádkozott, hogy megszabaduljon kínjaitól. Ha harmadszorra is ugyanazt válaszolja az Úr, elfogadom. Megint bejegyeztem Bibliámba: - Harmadszor imádkoztam feleségért. (Witte 1957. július 7.) Szeptemberig kellett várnom a válaszra. Akkor reggeli imám közben hirtelenül egy mosolygós, szőkehajú leány arca jelent meg előttem. Karola! Amiga gyárban együtt dolgoztam vele, sohasem adtam neki találkát, mert túl fiatal volt még hozzá. Emlékének felidézését Isten válaszának tartottam, s azonnal autóba ültem, hogy felkeres sem. Alkmaar- ban házukat elhagyatottnak találtam, az udvarban magasra nőtt a gyom, az ablakredőnyök zárva. Úgy látszik, elköltöztek innen. Érdeklődtem a gyárban az igazgatóságnál, de ők sem tudtákcímét, csak annyit tudtak mondani, hogy Haarlemben végzi az ápolónői tanfolyamot a Szent Erzsébet kórházban. Azonnal siettem Haarlembe. Telefonon megérdeklődtem a kórháznál, hogy ott van-eKarola. A válasz kedvező volt, igen ott van, mégnem ment férjhez, de pillanatnyilag nincs a kórházban. Apja súlyos beteg Alkmaarban és hazament ápolni őt. Szülei egy másik lakást 'béreltek, hogy ne kelljen lépcsőket járniuk. A címet is megadták. Visszasiettem Alkmaarba. Kopogtatásomra Karola nyitott ajtót.- Édesapád állapota iránt jöttem érdeklődni... - mondtam halkan, de egy hároméves gyermeket sem tudtam volna ezzel az ürüggyel
