A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-09-01 / 9. szám
45 félrevezetni. Apja nagyon beteg volt, de örült a látogatásnak. Egy óráig beszéltem neki utazásaimról és a jövőt illető terveimről, miközben Karola apja körül foglalatoskodott. Utánahetente kétszer meglátogattam őket. Nagyon fonáknak éreztem a helyzetet. Hogyan jöjjek elő kérdésemmel, hogy hajlandó-e feleségem lenni? Hiszen beteg atyjának ápolása jelenleg annyira leköti. Meg aztán mit is ígérhetek én neki? Időm java részében nem leszek otthon, címet sem adhatok neki, ahová írhatna utánam, senkinek sem beszélhet munkámról, s az is lehet, hogy egyszer nem térek vissza utamról, és talán senki sem fogja megtudni, mi történt velem. Jövedelmem előreláthatólag nem lesz, lakásunk egy kis szoba a szerszám oskamra fölött, ahová apám halála után költöztem. Október 20-án levelet kaptam a magyar követségtől, és megadták a beutazási engedélyt. Akkor hirtelen ötletem támadt, hogy miként kérjem meg Karola kezét. Azonnal megkérem, de megmondom neki, hogy a választ ne adja meg addig, míg vissza nem térek Magyarországról. így lesz ideje gondolkozni azon, hogy milyen élet vár rá, és előízét is megérzi. Azonnal autóba ültem és rekordidő alatt tettem meg az utat Alkmaar- ba. Megfeledkezve a betegről, hangosan dörömböltem az ajtón. Sokáig nem nyitották ki, de közben hallottam, hogy bent beszélnek. Mikor Karola ajtót nyitott, arcáról láttam, hogy mi történt.- Apád? - kérdeztem. - Bólintott. - Fél órája... - Alig tudott beszélni. - Az orvos itt van... Anélkül hajtottam haza, hogy kérdésemmel előhozakodtam volna. A temetés után három hétig nem láttam Karolát. Közben azzal töltöttem időmet, hogy magyar nyelvű szentírásokat vásároltam és koldultam össze, de nem sokat találtam Hollandiában. Magyar nyelvű füzetekkel együtt elraktároztam őket a kocsiban. Végre egy szép, holdvilágos éjszakán megkértem Karolát, hogy autózzunk egyet. Megálltunk a vízparton, s ebben az eszményi környezetben elkezdtem mondókámat: - Karola, feleségül szeretnélek venni, de ne mondj nemet addig, míg el nem mondom, mily nehéz élet vár rád. Nekem is nehéz lesz, de neked még nehezebb... Utána kifejtettem előtte, hogy véleményem szerint Isten milyen munkát szánt nekem. - Nehéz feladatra vállalkozol, Karola, ha hozzám, jössz, de ... én annyira vágyakozom utánad... ! Karola amúgyis nagy szemei még tágabbra meredtek, mire befejeztem. Kinyitotta száját, hogy mondjon valamit, de én rátettem kezemet. Amikor elbúcsúztam tőle lakásán, megígértettem vele, hogy csak akkor ad választ, amikor visszatértem Magyarországról.
