A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-09-01 / 9. szám
43 most azzal, hogy felállnak. Mindenki felállt. Erre lelkesen megmagyaráztam nekik, hogy mit jelent a mindennapos keresztény élet, napi imával, szentírás-olvasással, Miközben a szentírás-olvasás tervét fejtegettem, észrevettem, hogy senki sem néz a szemembe. Kérdőleg fordultam a lelkészhez. 0 megmagyarázta, hogy az imával nem lesz baj, de a szentírás-olvasásra képtelenek, mert nincs Bibliájuk. Alig akartam elhinni, hogy itt Belgrádban, ez a művelt egyénekből álló gyülekezet éppúgy nélkülözi a szentírást, mint a falusiak. Megkérdeztem tőlük, kinek van szentírása. Mindössze heten jelentkeztek a lelkipásztorral együtt. Erre a lelkipásztorral kidolgoztunk egy tervet, hogy kis csoportokat alkotva, miként jár majdkézről-kézre a néhány szentírás. Aznap este megérlelődött bennem az elhatározás, ami azóta is állandóan erősödik, hogy amennyi szentírást csak szerezni tudok, azt mind Isten vasfüggöny mögötti gyermekeihez fogom eljuttatni. Fogalmam sem volt arról, hogy jutok hozzá a szentír ás okhoz, de tudtam, hogy elhozom azokat ide Jugoszláviába, Csehszlovákiába és mindegyik országba, ahol Isten ajtót nyit nekem legalább annyi időre, míg át tudok surranni rajtuk. Amint a nyugat-európai országo- A harmadik ima. kon keresztül hazafelé tartottam, átgondoltam jugoszláviai utam eredményét. Százával tértek vissza az emberek az öntudatos vallási élethez a gyűlések hatására. Hogyan fogom azonban megvalósítani elhatározásomat, hogy Bibliákat juttatok hozzájuk? 1957-ben egyetlen kommunista országba sem lehetett könyvet küldeni, legkevésbé vallásos könyvet. De még ha be lehet küldeni, akkor is kérdés, hogy ki meri szétosztani azokat? Melyik országban van legnagyobb szükség a Bibliákra? Nem siettem haza, mert éreztem, hogy szülőfalum nem otthonom többé. Felfogtam, hogy az egyedüllét végig fog kísérni életemen. Visszaemlékeztem egy estére, amikor nagyon elhagyatottnak éreztem magamat Jugoszláviában és így imádkoztam: - Uram, egy év múlva harminc éves leszek. Te társat alkottál az ember számára, azonban én még nem találtam meg társamat. Uram, kérnék valamit Tőled. Ma este egy feleséget kérek Tőled... - Bibliám hátlapjára beírtam; 1957. április 12. Nosaki. Imádkoztam feleségért... - Mellette helyet hagytam, hogy az ima teljesedését is bejegyezhessem. Öt nap múlvalsten válaszolt imámra. A csendes óra alatt az a sugallatom támadt, hogy Izaiás 54.1. tartalmazza a választ. Izgatottan lapoztam fel a helyet, s ezt olvastam: - Több fia lesz az elhagyottnak, mint akinek férje van... - Magamra alkalmaztam az ígéretet, J
