A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-09-01 / 9. szám
42 lom az ő lakásának egyik szobája volt. Megérkezésem hírére szép számmalgyűltekössze éjjel a falusiak. Éppen énekeltünk, mikor zörögtek az ajtón. Két rendőr jött be, érdeklődtek kilétünk felől, s felírták ajelenlévőknevét. Erre egyesek rögtön hazamentek, s a többi- ekbenis elapadt a lelkesedés. Később hallottam, hogy a kis gyülekezetei csírájában elfojtották. Vezetőnket kiutasították az országból, tolmácsomat pedig 50 dollár bírsággal sújtották. Ajugoszláviai utak nagyon megviselték a kocsit. Főleg a nagy portól féltem, hogy ártani fog a motornak. Naponta imámba zártam az autót;; - Uram, sem időnk, sem pénzünk nincs autójavításra, kérlek, segíts, hogy le ne törjön... Egyszer egy kis teherautó vezetője megszólított:- Ez az csoda-kocsi?- Miféle csoda-kocsi? - kérdeztem.- Amelyért minden reggel imádkozik... mondta. - Említettem imámat néhány gyűlésen, s ő is hallott róla másoktól. Megmondta, hogy ő autószerelő és szeretné megnézni a motort. Megmutattam neki. Csak állt, hosszú ideig hitetlenkedve bámulva rá.- András testvér, - mondta. - Most már én is hiszek. Mechanikailag lehetetlen, hogy ez a motor működjék. A légszűrő, a porlasztó, a gyújtógyertyák... Sajnálom, lehetetlen, hogy ez működjék.- Pedig többezer mérföldet hajtottunk vele... ! A szerelő fejét csóválta. - Testvér, - mondta, megengeded, hogy megtisztítsam a motort és kicseréljem az olajat? Rossz látnom, hogy visszaélsz a csodával... Aznap este, miközben én a gyűlést tartottam, őszétszedte a motort és minden darabját megtisztította. Másnap ragyogóan fénylő autó mosolygott ránk. Isten meghallgatta imámat. 1957. május elsején érkeztünk Belgrádba. A kommunista ünnepnapon minden szálloda tömve volt s már arra gondoltunk tolmácsommal, hogy a kocsiban alszunk, mikor a lelkipásztor meghívott saját lakásába. Ebben a templomban történt valami, ami rányomta bélyegét egész további apostolkodásomra. Zsúfolásig megtöltötték a hívek a templomot, sőt még a templomajtót is levették, hogy a kórus-szobában lévők is hallják a beszédet. Amikor megkérdeztem őket, hogy ki akarja megújítani Krisztusnak tett önfelajánlását, minden kéz fel- emelkedett. Attól tartott am, hogy félreértenek, s megmagyaráztam, hogy ez nagyon komoly ígéret és veszélyekkel járhat az ellenséges kormány miatt. Azért kértem, hogy ismételjék meg a jelentkezést,