A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-08-01 / 8. szám

47

követségről. Értesítettek, hogy legnagyobb sajnálatukra, a beutazási engedélyt nem adhatják meg. Nem értettem. A reggeli üzenet világosan azt mondta, hogy ma megkapom az engedélyt. Talánitta berlini jugoszláv követségenkellbeadnom kérésemet? Felkaptam néhány mindig készenlétben lévő fényképemet s egy óra múlva már a követségen ültem, s a kérdőíveket töltöttem ki. Mikor megint odaértem a foglalkozás rovatához, felfogtam, hogy ez okozza a bajt. Mit tegyek? - Uram, imádkoztam, - mit írjak ide? - Hirtelen eszembe jutottak Jézus szavai; - Menjetek, tanítsatok minden népet... Akkor hát én tanító vagyok, nemde? Beírtam: TANÍTÓ, és átadtam a tisztviselőnek a kitöltött íveket.- Foglaljonhelyet, s azonnal átnézem adatait, - mondta a tisztviselő. Eltűnt egy szobában, s hallottam a távíró kattogását. Húsz perc múlva visszatért, széles mosollyal és szerencsés utazást kívánt hazájában.

Örömömben azonnal megtelefonáltam a jó hírt Whetstraséknek, mert a mi családunknak nem volt telefonja. - Megyek Jugoszláviába, mint misszionárius! - fejeztem be mondókámat.- András, gyere előbb haza a kulcsokért! - mondta Mr. Whet- stras. - Sajnálom, rossz a vonal, nem értettem világosan. Mit mondott, a kulcsokért?- Igen, a Volkswagenedhez. Ne is szabadkozzál. Feleségemmel már hónapokkal ezelőtt megbeszéltük, hogy ha megkapod a beutazási engedélyt, neked adjuk autónkat. Gyere haza a kulcsokért...

Amikor megérkeztem Amszterdamba, igyekeztem lebeszélni őket erről. Ez nagyon nagy ajándék. Nem láttam, hogyan fogadhatom el. Ok azonban nem engedtek. - Te a Királynak dolgozol, - mondták - s mi ezt imában megfontoltuk. - Még aznap átírták a kocsit nevemre, s én tulajdonosa lettem egy szinte új, szép kék autónak.

Szerettem volna észrevétlenül hazatérni vele, de ez lehetetlen egy kis holland faluban. Mindjárt érdeklődtek, kié a kocsi. Mikor megmondtam, hogy az enyém, nem tetszett nekik, hogy az öreg kovács fiának autója van. Hiába hajtogattam, hogy ajándékba kaptam. - Jő üzlet a vallás, nemde Andi? - jegyezte meg valaki, nagyon hunyorítva. Akik eddig filléres adományaikkal segítették a menekült táborokban végzett munkámat, beszüntették a további támogatást. A falummal való viszonyom azóta sohasem a régi.

Nekiláttam utam előkészítésének. Igyekeztem összeszedni annyi nyomtatványt jugoszláv nyelven, amennyit csak találtam Amszterdamban. Felkerestem a csoportvezetőt is, aki megtanított autót ve-