A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
22 Feri, mint afféle okos ember nem akarta hitvese leendő anyai állapotát még nehezebbé tenni, hát beadta a derekát, de csak látszólag, nem igazán komolyan. No meg - gondolta magában - minek is igyon az ember előre a medve bőrére. Hiszen agyerek még csak útban van és ki tudja - amit ne adja Isten - de megeshetik, hogy útja végére sem ér. De a belső feszültség mind a kettőben ott lappangott, és sokat elvett boldogságukból, aminek részesei lehettek volna, ha okosabbak lettek volna. Végre megjött a gyerek. Fiú lett. Az első nagy izgalom lecsillapul- tával, most aztán igazán aktuálissá vált, hogy eldöntsék, mi is legyen a neve és hogy ki legyen a koma meg a komaasszony. S itt van a kutya elásva. Ez volt az oka minden elkövetkezendő bajnak. Az apa, gondolván, mivel fiú a gyerek, hát ő illetékes elsősorban, hogy nevet adjon neki. Ki is mondta a szentenciát, mint Zakariás a bibliában: János lesz a neve! Dehát Zakariás pátriárka óta sokat változott a világ és az apai tekintély is igen süllyedőben volt, így aztán Angéla nem fogadta el olyan könnyen, mint Erzsébet asszony, Zakariás felesége, ura diktátumát. Úgy látszik, szüleitől örökölte a felvágós úrhatnám természetét, mely "Angéla" nevet adott neki is. Mert Angéla a 'János" nevet igen köznapi és közönséges névnek vélte. - János, Jancsi, Jankó - mondogatta - ez olyan közönséges. Az ő fia után ne kiabálja senki majd, hogy: Hé, Jankó! - Tehát ő is letette a maga garasát és kimondta: - Aurél lesz a neve! Erre Feri olyat kacagott, hogy a könnye is megcsordult bele. Aurél, Aurél... A fenét! Micsoda kófic név az? Kónya Aurél! - Hát csak nem teszem szerencsétlenné a gyereket! A falu csúfja lesz! Hát amikor majd iskolába kerül, mit kell majd elszenvednie a sok csú- folődó gyerektől... ? Aurél... ? - de felkapaszkodtál az ugorkafára! Nem vagyunk mi se grófok, se bárók, azoknak van ilyen kacifántos nevük! - Aurél! !! Aurél?... Az biz’nem lesz az én fiam!- De bizony Aurél lesz, vagy semmi! - Utóvégre én hozom a világra, nem te! - makacskodott Angéla. Feri azonban nem engedett a negyvennyolcból. Megint sírás lett a vége. Egypár napig örök-harag játék. És újra kezdődött a viasko- dás és mindig gyakrabban azon, hogy mi is legyen majd a gyerek neve. Feri próbálta a régi jó neveket: - Hát legyen Feri, mint apja! Vagy Miklós, mint a nagyapja. Vagy legyen Mihály, Péter vagy Pál, vagy József... De nem Aurél! Azt nem ! Angéla nem is próbálkozott más névvel előhozakodni. Olyan szerel
