A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
2 ját magadat látod, s ugyanakkor életed társát is - titokzatosan összeszövődve; nem lehet többé felosztani, melyik rész való tőled, melyik a másiktól; te és a másik egészen új, szétbonthatatlan egységet alkottok benne. Ez a természeti titok, hogy ebben a gyermekben itt két ember szerelme alakot öltött: - megszemélyesült szeretet... ! Természetfeletti szempontból: - Ez a gyermek több, mint két egymást szerető ember ereje; ugyanakkor Isten műve is. Azért marad minden gyermek mindig sok tekintetben titok, mert maga a titokzatos Isten működött közre benne; O teremtette a lelkét, a maga képmására alkotott lelket. Ha ezt meggondolja az ember, akkor hirtelen áhítatos tisztelet foghatja el - a saját gyermeke előtt és megérti Clemens von Brentano szavát: - Micsoda titok egy gyermek... ! ... Azt hiszem, két kép elég lenne az ember és az állat közötti különbség világossá tételére. Az egyik; egy édesanya magyarázza gyermekeinek mondjuk a karácsonyi jászolt; Mária, József és az Istengyermek, aki a mennyből jött, hogy megváltson minket embereket. Hogy csillog a gyerekek szeme! Hogyan dereng bennük mindennek az értelme! Hogyhatol be valami - ez a jászol - a külső világból a lelkűkbe, s hogy válik ott egy szellemi tartalom szimbólumává, hordozójává: Isten szeretetének jelévé! A gyerekek "megértik" az egészet, szívükbe fogadják Istent és az ő szeretetét; az anya hidat vert egy emberi szív és az isteni Szív között. Mostantól fogva, amikor az anya Istenről beszélt és a jászol szimbólumában megmutatta Isten szeretetét, ez a kicsi ember és az ő Istene örök időkre összefűződött, jó vagy rossz értelemben, barát vagy ellenség gyanánt... Es a második kép? - Nos, tegyük fel, egy asszony két kutyát vezetne a jászol elé és ezekkel is próbálná megértetni Isten szeretetét. A kutyaszemek értelmetlenül bámulnának, az állatok legföljebb megszaglásznák az alakokat, s mivel semmi csábító nem hatolna szaglásukba, igyekeznének továbbállni erről az unalmas helyről. Semmit sem "értenének meg"; nem verődnékhíd az időből az örökkévalóságba;állat és Isten nem lenne ettől a pillanattól mélyebb kapcsolatban; semmi sem történnék. A kutyaszemek némák maradnának. Az istengyermek apja. A kisgyermek egész lényegében jámbor. Nincs szüksége istenbizonyítékokra. Elég, ha megmondod neki: - van Isten - és vanlsten. Vagy inkább; végsősoronnem is az Istenről való tudást adod gyermekednek, csak nevet adsz a lénynek, akivel a gyermek legbense- jében már kapcsolatban van. Ezt a természettől jámbor gyermeket tartotta Krisztus bizonyára szem előtt, mikor a felnőtteknek azt
