A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
3 mondta: - ha nem lesztek mint a gyermekek... ! Különös sző! Mi szülők olyan nagyon megszoktuk, hogy a gyermeket olyannak tekintsük, mint aki nem kész, aki rosszrahajlő, és azt tanácsoljuk nekik, legyenek olyanok, mint mi, a szüleik. De Krisztus, aki ismeri az emberek szívét, aki tudja gonoszságunkat, inkább nekünk tanácsolja, hogy mi legyünk olyanok, mint a gyermekeink. Gondolkoztunk-e már ezen? A gyermek tudj a, hogy apja nem Isten. De ha elképzelést, képet akar magának alkotni Istenről, mégiscsak ránk van utalva. "Minden földi dolog csak hasonlat". Mi apák is földi lények vagyunk - és ennek az eviláginak a túlvilág; Isten jelképévé kell válnia. A mennyből alá- szállott Krisztus arra tanított minket, hogy Istent Atyánknak nevezzük. De hogy mi az apa, azt a gyermek először a saját apjában éli meg. Csakugyan: a földi apa nagyon hasonlít a mennyei Atyához. Az apa erős - mint Isten, csak az végtelenül erősebb; az apa sokat tud - mint Isten; az apa igazságos - mint Isten; az apa mindent megtehet - mint Isten; vagyis a gyermeknek csak a végtelenbe kell meghosz- szabbítani az apján megállapított tulajdonságokat, hogy képe legyen Istenről - föltéve hogy az apa Isten képmása, vagy legalábbis ezen fáradozik. Micsoda felelősség nehezedik itt ránk apákra! Ha a gyermek képünket a végtelenbe hosszabbítja meg, milyen istenképe lesz akkor? Ha rossz apák vagyunk, nem lesz-e rossz istenképe is? Ésharossz istenképpel bocsátunk ki az életbe egy gyermeket, fog-e akkor ez a gyermek olyan Istenhez imádkozni tudni, aki fegyelmezetlen, igazságtalan, önző, hatalmaskodó, gyűlöletes? Ha pedig egy gyermek nem tud imádkozni, nem hiányzik-e akkor számára az erő a bajban? És ha a gyermek, felnőve és megöregedve, egyszer majd arra készül, hogy hazatérjen a mennyei Atyához, vajon bizalommal fog-e tudni meghalni, abban a tudatban, hogy egy jó Atyához tér? Vagy rettegnie kell majd Istentől, mert talán éppen olyan szeszélyes, éppen olyan szívtelen, mint egykor földi apja? Az apa nem Isten, s ne is tegyen úgy, mintha az lenne. De gyermeke útitársának kellene lennie az Istenhez vezető úton. Éppen most, a kisgyermekkorban, amikora gyer- mekbenseje úgy kivirágzik. Az apa példáján kellene a gyermekeknek megtanulniuk, hogyan találkozunk Istennel. Az apának jámbomakkell lennie. Az apa imádkozzék gyermekével. Főleg este, mikor a gyermek megmosakodva, tisztán fekszik kis ágyában. Az apa leül az ágy szélére,
