A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-07-01 / 7. szám

,

I

Micsoda titok egy gyermek!

íme egy fiatalember, aki testé- ben-lelkében érzi: "Nem jő egyedül lenni", és fölkerekedik, hogy találjon egy embert, aki kiegészít, segít, boldogít; a másik felét, a "jobbik" felét. És íme egy fiatal leány, aki hasonlóképpen érzi testé- ben-lelkében: arra van teremtve, hogy otthona legyen egy másik embernek, s neki magának is otthonra van szüksége teste és lelke számára. Milyen boldog a kettő, ha egymásra talált! Isten, ember előtt "igent" mondanak egymásnak, kölcsönösen egymásnak ajándékozzák magukat a ház as sági odaadásban, és közben átélik az eggyéválás nagy boldogságát; egy "én" és egy "te" elhagyja önmagát, hogy felolvadjon a házastársi "mi"-ben; megtestesült élmény! De a házastársi "mi" nem szabadít meg az "én"-től és a "te"-tői. A szerelmi aktus után mindegyik újból visszatér önmagába. A "mi" eggyéválása megmarad vágynak, de sohasem lehet tartós valósággá. Ez szenvedés a boldogságban! - De íme, megtörtént a nagy természeti csoda; a férfinek és asszonynak ismét szét kell válnia, de erőik egyesültek, mélyen belül egy ifjú asszony ölén, és Isten együttműködött velük - mekkora gondolat: egy férfi, egy asszony és az örök Isten együttműködik, és közös művük: a gyermek!

A gyermek titka kettős - titokzatos mind természetes, mind természetfeletti szempontból. Természetes értelemben azért, mert két ember ereje olyan bensőségesen tudott egyesülni, hogy ebből új lény, új emberi személy származhatott. Ha gyermeked arcába nézel, saOKOS SZÜLÖK BOLDOG GYERMEKEK