A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-04-01 / 4. szám

36

Csendes Viktoréklecsúszottnagy gazdák voltak. Az apa már a temetőben nyugodott, s fia Viktor anyjával és nagynéniével lakott. A bólé- tás világban perdült meg a dob a Csendes portán. Az öreg Csendes beugrott a traktor vételbe, mikor a gazdasági élet lendülőben volt és sok ügynök járta a falvakat. Gondolta ez mindenre jó. Lehet vele szántani, boronálni, csépelni, szecskavágót, fűrészgépet hajtani. Egyszóval megmotorosodott, mint akkoriban mondták. De jött a bo- létás világ. Atermények ára hirtelen leszaladt, nem tudta a gépeket fizetni s ráment a háza, házatája, földjei. S így a nagynéninél húzódtak meg. Talán ez is vitte sírba az öreget. Viktor akkor még süvöl- vény legény volt. De ma már a huszonhatodikattaposta.Mégmindig legény. Fél, hogy a két asszony a háznál esetleg nem jönne ki a har* maciikkal. Minek siessen hát. A két jó lélek eldédelgette és így nem érezte hiányát egy harmadiknak. Munkája is jó volt. Az apátság fűrésztelepén dolgozott. Megművelte nagynénje kis földecskéjét, a háztáji kertet. Ellátta a házat vízzel, fával és más szükségessel» S így szép szerényen elég jól megvoltak.

De költekezni nem igen lehetett belőle nagyon. Viktor mint a I többi falubeli legény, az ott elfogadott és divatban lévő ruhában járt. Ez pedig a nyúzhatatlan pantallóból, amit Gutman nadrágnak neveztek, a zekéből, és a jó erős strapa cipőből állt, ami közelebb volt a bakancshoz, mint a cipőhöz. De mindig fájt a foga szép elegáns csizmára, snájdigfekete csizmanadrágra és kabátra. Ezt azonbana környéki vásárokon nem lehetett kapni, hogy pedig szabóval külön csináltasson, arra nem futotta. De amióta hazajött a katonaságtól, 22 éves korában, ahol huszár volt, ahogy ő nevezte; tüzérhuszár, a ló vontatású tüzérségnél, ott látott más vidékről jött legényeken ilyest. Egyébként akármilyen jól is érezte magát, a csizma utáni vágya bizonyos fokban mélabússá tette, mintaszerelem a legényt, amikor