A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

10- Na szépen nézünk ki, mint Dorozsmai (Azt pedig tudvalevőleg elvitte az árvíz!) Hát engem mától kezdve ne várjon az Úr asztalához, mert én csak a rácshoz térdelek le.- És miért ne állna oda a kettős sorba?- Azért, mert nem állok oda. En az Oltáriszentség iránt tiszteletien nem leszek.- Nyugodjon csak meg. Nem buzdít senkit tiszteletlenségre az egyház. Jézus az áldozati asztalról részesíti lakomában övéit. Mindenki hozzájárul, mindenkit megvendégel.- Ki tudja beszélni az embert, annyi bizonyos. Mégis kár, hogy mindent lerombolnak... Hm... Aztánezt az új oltárt kinek a tiszteletére szentelték? Se képet, se szobrot nem látok rajta, éppen olyan mint a reformátusoké.- Ez az asztal az Urat jelképezi, aki önmagát adta étkül, ezért fölösleges képpel vagy szoborral díszíteni. Az oltáron csak az legyen, amit valaha maga Jézus helyezett rái szent Teste és Vére.- De miért van a templom közepén?- Nem a templom közepén van, hanem a szentély közepén.Erre a- zért van szükség, hogy a pap a hívek felé fordulva végezhesse a legszentebb szertartást. Krisztus családja körülveszi az oltárt, a közös asztalt és közös szertartással végzi nagycsütörtök szent titkának megújítását.- És mit csinál a pap, ha rájön az ásítozás? És a szemét... ? Ugyan kiken legelteti? Ezért kell az új oltár?... Már a papok is ide jutottak? Emlékszem megboldogult öreg plébánosunkra, a "Dominus vo- biscum"-nál még a szemét is behunyta, a szentbeszédidején sem nézett soha senkire, most meg majd egész mise alatt a népet nézegeti a pap. Na, hallja, többet nem jövök templomba.. .- Ahogy gondolja, Joskabácsi. Bár szerintem furcsa dolog, ha valaki a barátjával beszélget, de nem mer a szemébe nézni. Nem lenne ez egyenesen sértő? Aztán azt is jól tudjuk, hogy csak bűnös szándék mellett létezhet bűnös tekintet. Csaknem gondolja, hogy a miséző...- Dehogy nem! Tudom, hogy a pap is ember, s ami biztos! Jobb volna háttal misézni.- Erre azt szokták mondani, hogy minden ember a saját szemüvegén átnézi a világot. Szeretnék azonban valamit kérdezni. Megfigyelte-e az új szertartásokat? Van-e egyáltalán a papnak arra ideje, hogy tétlenül nézegesse a híveket? Nem köti-e le őt teljesen a szövegek olvasása és az imák végzése?