A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
II-Es, ha majd megtanulja őket fejből imádkozni...?- Nézze, akkor nem marad más hátra, be kell majd kötni a pap szemét.-Tudtam, tudtam, hogy ezt mondja. Szinte vártam! Örökké csak újítgatnak. Hát ami eddig volt, az mind nem jó?- Az újítás nem azt jelenti, hogy előbbi dolgok rosszak voltak, hanem azt, hogy a mai kornak megfelelőbbet és jobbat nyújtunk. A templom nem múzeum, amelyben a régi szobrok mellett régi szokásokat is őrizgetünk. Szertartásainknak korszerűeknek kell lenniük. Olyannak, amely a mai ember lelkét emeli Istenhez.- Megbocsásson, de én ezt nem értem.- Az Istenhez tért ember a szívét cseréli ki. Sőt egész természetét. Újjászületik. Erre törekszik az egyház, s aki igazán keresi Krisztust, a megújított szertartások révén rátalálhat.- Mégis sokat kíván az egyház tőlünk öregektől. Mert a lovát vagy a tehenét könnyen kicseréli az ember, de hogyan cserélgesse öreg fejjel a szívét?-Ebben, látja, egyetértünk. Talán felezzük meg véleményeinket. Nem kérek egyelőre egész szívet, hanem csak annyit; helyezkedjék várakozó álláspontra. Ne ítélje el vakon a megújított szertartásokat. Az épülő ház sem mutat sokat, amíg be nem fejezik a tatarozását. Szeretném őszintén bevallani, hogy nekem sem tetszik a megújított mise szertartása, ahogyan mi végezzük. Az igazság ez;nem tudunk misézni, nem tudjuk a szép szövegeket úgy olvasni, ahogyan kellene. Nem tudunk még az új oltár körül úgy mozogni, amint ezt az egyház kívánja tőlünk. Nemcsak az öreg híveknek nehéz hozzászokni az új követelményekhez, hanem az öreg papoknak is. Talán az a legfontosabb, hogy átérezzük Krisztus jelenlétét közöttünk, és olyan szívvel végezzük az Ur asztalának szertartásait, amilyen méltó hozzá. (Hitélet) GONDOLATOK ___ Ott ahol a szeretet dolgozik, a múlandóság hajótörést szenved. Senkit meg nem sérteni, - mindenkinek megadni, ami őt megilleti. Minden dolog azé, aki azt jobbá teszi. Ha igazad van, vigyázz, nehogy el játsszad az igazadat. (Lajossy Sándor)
