A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

9

ASZTAL A TEMPLOM KÖZÉPÉN

Kössük be a pap szemét!

Asztal a templom közepén!- Mi az, mi az - kezdte megrovó hangon Jóska bácsi, asztalt állítottak föl a templom közepén? Tavaly húsvétkor még jó volt a régi oltár is?- Igen, - hangzott a plébános válasza, kissé talán félénken. Az esztendős vendégekkel ugyanis tudvalévőén csínján kell bánni.- Hát aztán a régi mért nem volt jó? Megtette volna az még vagy száz évig. Látom költekeznek, - fondorkodott tovább Jóska bácsi. Utóvégre, ha az ember évente egyszer elmegy a templomba, joga van talán észrevételei közlésére.- Az igaz, - magyarázta a pap, - de a régi oltár nem felel meg az egyház új törekvéseinek.- Miféle új törekvéseknek?- Azoknak, melyekkel a közömbös lelkeket szeretnénk ébresztgetni. Nagy eredmény lenne, ha híveink nem szunyókálva és álldogálva "hallgatnák"a misét, hanem együtt miséznének a pappal. A papnak és a hívőnek jobban össze kellene tartozni. Ezért került közelebb az oltár a padokhoz, s ezért szereltük le az elválasztó kerítést; az ál- doztató rácsot.- Ni csak, most látom ! Es miért tették? Hogyan térdeljünk le mi öregek ezentúl áldozásra? Mibe kapaszkodjunk?- Kapaszkodásra többé nincs szükség, mert az áldozás ezentúl állva történik.- Mit mondott? Állva.. . ?-Igen. Ahívek kettős sorban lépnek oda az Ur asztalához, az áldoz- tató pap egy helyben áll, és úgy osztja ki az Ur Testét.