A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-12-01 / 12. szám
44 szétfoszlása miatt. Talán ennek a hitetlenkedésüknek köszönhető, hogy Krisztus sem sietett hozzájuk feltámadása után, hanem először az asszonyoknak jelent meg, s általuk értesítette az apostolokat is. Azóta is előnyben részesíti Isten az egyszerű asszonyokat, sőt kisgyermekeket is, s általuk küldi üzenetét a papoknak, püspököknek, pápának, s az egész világnak. Ha az apostolok kétségbe vonták Krisztus jövendöléseit feltámadásáról, mennyivel inkább érthető, hogy a püspökök is vonakodnak oly gyermekded hittel elfogadni az Istentől jövő üzeneteket, mint ahogy azt az egyszerű hívek teszik. Tévedés lenne azonban az ellenkező végletbe csapnunk, és bárgyú hiszékenységgel rögtön hinnünk mindenkinek, aki azt állítja, hogy neki megjelent az Úr Jézus, vagy a Szűzanya, vagy egy angyal. Ugyancsak meg kell vizsgálnunk a jelenések körülményeit, a személyek erényeit, akik azokban állítólag részesültek, s leginkább a jelenések jó, vagy rossz gyümölcseit, s csak akkor hihetünk bennük, haminden Istenre vall. Az nem helytelen, ha a jelenések természetfeletti jellegének megerősítésére csodát kérünk, vagy a beígért csoda bekövetkezésére várunk. Akit a garabandali jelenések rendkívüli körülményei és üdvös gyümölcsei nem győztek még meg azok isteni eredetéről, azok ahelyett, hogy elhamarkodva elvetnék az egészet, várjanak türelemmel addig, míg bekövetkezik a Szűzanya által megígért figyelmeztetés és a nagy csoda. Addig is legokosabb azonban teljesíteni az üzenetekben hozzánkintézett kéréseket, pusztán azért, mert megegyeznek hitünk tanításával és a józan ész szavával. Ezzel semmit sem veszthetünk, de megmenthetjük lelkünket és sokakat másokat is a mennyországba segíthetünk; míg ha nem törődünk az üzenetek teljesítésével, csak az ördög malmára hajtjuk a vizet, senki másnak nem használunk vele.
