A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-12-01 / 12. szám

45

Istenkép

1. Azt akarod, hogy el ismerjük: te vagy az Atyánk. • Azt akarod, hogy megismerjünk. Bízzunk benned, hogy rád hagyatkozzunk.

Hogyan ismerünk meg Téged? • A törvények tábláin, a tudós egyház-doktorok könyvein, tanáraink előadásain, téziseken és meghatározásokon át?

Vagy úgy, ahogy szüleinket megismertük és szerettük?

Honnan tudtam, hogy apám volt az igazi apám? Bel eszül ettem egy családba, ahol apám volt az erő, o biztonság. Bármi történt, tudtam, hogy ő erős, mindenre képes, jelen van, ott van a közelben. 0 mindent elintéz, hozzá fordul hatok. Tudtam, hogy ő az apám.

Ismertem anyámat, tudtam, hogy mikor azt mondta: te az én fiam vagy, igazat mond. Soha nem kételkedtem benne. Ott éltem vele, éreztem jóságát, hűségét, igazmondását - eszembe sem jutott soha kételkedni benne.

így vagy Te a mi Atyánk. Innen-onnan, tudásból és megértésből, érzésből és tapasztalásból, szükségességből és sejtésből, ösztönből és mély tudatalatti tudatból tudom, hiszem és vallom, hogy Te vagy az örök Atya: a teremtő, a fönntartó, a gondoskodó, a mel- lettemálló, az őr, a biztonság, a tekintély, az egyensúly.

2. Ahogy nőttem, észrevettem szüleim fogyatékosságát. Már tudtam, hogy ők is csak emberek, hibákkal, gyengeségekkel, tévedésekkel tele. Nem szerettem kevésbé őket, mert gyengeségeikre ráismertem. Inkább erősödött hálám, hűségem és szeretetem irántuk.

Mire fölnőttem és a családi biztonság után az iskola, az ismerősök közössége, a falu, város, megye, ország, a kontinens és a földkerekség lett az otthonom, - nem vesztem el a földön. Otthon maradtam, hiszen tied az egész föld, az egész kozmosz, az ismert és ismeretlen világmindenség. Te vagy az Ur, az örök, a hal hatatl an, amin- dentudó, mindent fönntartó,szereteteddel mindentátható, egybefogó Isten.

Előtted soha nem nőttem föl, mindig a gyermeked maradtam. Nincs ember, aki egyenrangúvá növi föl magát színed előtt. Mindenki, a legnagyobb tudósok, bölcsek, művészek, igen a szentek is - csak gyermekeid, akik jobban-kevésbé utat mutatnak; - mindenki és minden, jó-rossz, erő-gyengeség, i gazság- tév el ygés • feléd kiált és Atyának kiált. Ez a föl kiáltás áldás és köszönet, könny és könyörgés, követelő zés és megnyugvás, - minden élő és élettelen feléd fordul, az Örök Atyához.

Ha túloz a megérzés, hogy minden élet kilélegzésed és minden