A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-12-01 / 12. szám

43 ményeket szentbeszédekben, előadásokban. Ezekkel kapcsolatban rendszerint a rózsafüzért imádkozzak, ami természetesen szintén megengedett. írhatnak papok, vagy világiak könyveket, füzeteket, röplapokat a ga- rabandali eseményekről. Ezek egyházi jóváhagyása csak annyit jelent, hogy az ilyen kiadványokban nincs semmi hitet, vagy erkölcsöt sértő tanítás. Nem tekinthető azonban a jóváhagyás a jelenések természet- feletti jellege igazolásának. Túristaként mehetnek papok, vagy világiak Garabandalba, és ott magánmiséket mondhatnak és magánimákat végezhetnek. A papok rendszerint magánházakban miséznek, s a csoportok a rózsafüzért imádkozzák. Otthon is imádkozhat mindenki a "garabandali Szűzanyához" és kér­heti közbenjárását. Ezt a címet csak nyilvános imában nem szabad egyelőre használni. Ha valakit a jelenésekről írt emberi tanúságok meggyőznek annak is­teni eredetéről, Istennek tartozó hittel hihet bennük. Azok pedig, a- kik ezeket a kinyilatkoztatásokat kapták, valamint azok, akikért a kinyilatkoztatások történtek, kötelesek is isteni hittel hinni bennük, ha biztosan meggyőződtek azok isteni eredetéről. Ehhez ,a hithez nincs szükség semmiféle egyházi jóváhagyásra sem. Az egyház által jóváhagyott kinyilatkoztatásokban sem vagyunk azon­ban kötelesek azzal a hittel hinni, amellyel a dogmákat kell elfogad­nunk. Az egyházi jóváhagyás csak annyit jelent, hogy emberileg hihe­tő ezeknek a kinyilatkoztatásoknak természetfeletti eredete. Mit nem jelent ez egyházi A santanderi püspökök vélem é- jóváhagyás hiánya? nye és a római Kongregáció és a Szentatya tartózkodó magatar­tása nem bizonyíték, hogy a Szűzanya és Szent Mihály főangyal nem jelentek megGarabandalban. Az egyház általában nagyon óvatos ilyen kérdésekben. A püspökök nem csalatkozhatatlanok, sőt még a római Kongregáció véleménye sem csalatkozhatatlan, bármely irányban döntsön is. Am eddig kétségtelen tények ennek ellenkezőjét nem bizo­nyítják, sokan igyekeznek természetes magyarázatokat találni a je­lenségekre, vagy az ördög szemfényvesztésétől félnek. Gondoljunk csak az első püspökökre; az apostolokra, akik egyöntetűen elvetet­ték még Krisztus háromszori jövendölését is feltámadásáról, és a- helyett, hogy harmadnapon a sírjánál várták és üdvözölték volna a feltámadó Krisztust, egy terembe zárkózva szomorkodtakálmaik

Next

/
Oldalképek
Tartalom