A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
3 Megszületik Betlehemben a Gyermek szegényesen "istállóban", legalábbis valamiféle állatokkal közös szükségszálláson; az lenne a természetes, ha egy ilyen szerény, már-már nyomorúságos születés mindenkülönösebb föltűnés nélkül menne végbe; egy ínséges szájjal és egy aggódó emberpárral több van a földön, ennyi az egész, és ebben igazán nincs semmi rendkívüli ezen az ínségekkel és aggodalmakkal megvert földön. Súlyosabb jelentőséget még a csillagnak sem kell tulajdonítanunk. Időről időre feltűnnek az égen ilyen üstökösök; nem először történik, és nem is utoljára. Vándor égitestek, keletről nyugatra szállnak, fényük hol szétfőszlóan homályos, hol éles és ragyogó, az egyik helyről úgy látszik, sebesen haladnak, a másikról úgy, hogy megállapodtak. Többé-kevésbé perspektíva kérdése, hogy egy istálló fölött, vagy egy palota fölött-e. A tudósok tudják, hogy közismert kozmikus jelenségről van szó; leírják, megfigyelik, és kiszámítják, mikor fog megismétlődni. Az egyszerű nép lelkében viszont fölébrednek a régen szunnyadó mende-mondák a világvégéről, vagy világszabadítóról, áldásokról vagy csapásokról. Vannak, akiket elfog a rettegés, nem mernek a házukban maradni, szabad ég alatt hálnak és szorongva várják, mikor zuhan rájuk, vagy mikor távozik el végre a fejük fölül a csillag. Nem is az üstökös a rendkívüli ebben a születésben. Sokkal rendkívülibb a királyoknak az az izgatott nyüzsgése, ami a jászol körül az Újszülött elsőgögicseléséremegindul. A Háromkirályok persze nem voltak igazi királyok; csak később avatta azzá őket a Rónay György A Gyermek és a Királyok (Olvasmány Vízkereszt ünnepére)
