A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám

33

&MÍSSI®IK

©SWBiSSIK -IP'iíiUK

KÉRDEZTEK:

Az ókori zsidóság vallása azon a hiten alapult, hogy Isten maga szólt az emberekhez prófétáin keresztül. Márpedig Isten üzenetét közvetítő' kivál tságos emberekkel szinte minden vallásban találkozunk. Milyen alapon állítjuk, hogy a sámánok és a próféták közt lényeges a különbség?

FELELÜNK:

Mielőtt lett volna héber, yáhvista prófétaság, a közel-keleti kultúrkör már ismerte a nábikat, az istenek sugalmazott hírnökeit. így készítette elő Isten a valódi prófétaság megjelenésének lehetőségét.

Közös vonása a primitív vallások "prófétáinak" a révületi állapot. Az ókori görögöknél, például, a papnő önkívületi állapotban próbálta értelmezni abarlangból felzúgó szelek titokzatos hangját, és %y választ adni az odazarándokoló emberek ügyes-bajos kérdéseire. A Föld titokzatos erőire próbálta ráhangolni magát, és beállva a sorsalakí- tó erők sodrába reagált a belehulló kérdésekre és eseményekre. Máskor a falevelek, susogását, zörrenését igyekeztek i értelmezni. Rómában a madarak repüléséből, az állati bél titokzatos rajzaiból kellett a papnak kiolvasni, hogy kedvező vagy kedvezőtlen-e a pillanat csatakezdésre. A török dervisek eszeveszett ritmusban forognak, míg szédülten összerogynak, hogy a másvilággal érintkezésbe lépjenek. Más népeknél fagyökereket, falevelet rágnak vagy gombát esznek, mert ez idéz elő látomásokat és evilágból kiragadó érzéseket. Ezekben az állapotokban valami titokzatos emberfeletti erőuralkodik rajtuk. S mivel kemény aszkézissel, rendszeres gyakorlatokkal, hittel és imával egybekötött állapotokról van szó, nem zárhatók ki a vallási élmények sorából. Maga a Szentírás tanúskodik róla,hogy Yáhvénak is megvoltak a nábii, sőt nábi-közösségei (pl. I Sám.19.)

Azonban nem elég azt nézni, hogy mi közös a nábik és a többi vallások elrévültjei között; észre kell venni a különbséget is. Az emberről sem elég megállapítani, hogy teste szerint besorolható az álla