A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-01 / 8. szám
34 tok sorába, hanem szem ügyre kell venni azt is, hogy miben különbözik tőlük; csak így tűnik fel, hogy az értelmesség nem tartozik az állat lényegi vonásai közé, viszont pontosan ez jellemző az emberre. Hasonlóképpen, az isteni üzenethordozók összehasonlítása nem rekedhet meg a hasonlóság észrevételénél; éppen a különbségek megfigyelése mutatja meg, hogy Yáhvé prófétái nemcsak kiemelkednek a révültek sorából, hanem jellegzetes vonások különböztetik meg őket a többitől. (Ennek a ténynek a magyarázatát nem adja meg a vallástudomány; saját magán túlra utal; megnyitja az utat a hit-nyújtotta magyarázat felé). Miben térnek el Yáhvé prófétái a környező népek isteneinek prófétáitól? A révültek válaszai annyira rövidek, titokzatosak, hogy minden helyzetben igazak maradnak; legtöbbször alig mennek túl egy mély emberismerettel rendelkező okos ember bölcs tanácsain. A titokzatos emberimélységeketmegsejtetővagy feltáró mondás egy ősi bölcsesség, mély emberismeret és a szembenálló személybe beleérzés útján szerzett belelátás találkozásából születik. De természetfeletti alig van benne (bár Isten ilyesmit is felhasználhat kegyelmeinek közvetítésére és akarata megismertetésére); kinyilatkoztatásnak nem nevezhető, legfeljebb az ember lelki mélyéből feltörő emberi tapasztalatnak, rejtett természeti erők tudatbatörésének. Akárhogyan is vizsgáljuk ezeknek a kiérzőknek a válaszait, nem állíthatók egy sorba a mózesi hit prófétáival. Hiányzik náluk az egész nép történelmét átfogó, Istenben-látó szemlélet; az egyén sorsát és hivatását is ebben a szemléletben fogják fel. A primitív vallások "isteni üzenetei" semmit sem árulnak el az istenség kilétéből, és semmit sem szólnak az Istennek az emberiségre vonatkozó átfogó terveiről, sem az egyes népek, sem az egyének szerepéről. Márpedig pontosan erre vonatkoznak a zsidóság prófétáinak üzenetei; az üdvösségterv kinyilatkoztatásai. Megfigyelhetünk még más különbséget is a többi népek szent fűztől fűtött látnokai és a zsidóság prófétái között. Az előzőek látomásai technikákon, elragadtatást előidéző módszereken alapszanak; ilyen állapotokban a rend, a közjó, a józanság által lefojtott erők robbannak ki és tombolják ki magukat, Ezzel szemben a próféták abölcses- ség, az Istenország-építés megtestesítői, a nép élő lelkiismerete és vezetői voltak. Szavuk az emberi cselekvés isteni átvilágítását, Isten ítéletét hozta. A harmadik különbség is fontos. A primitív vallásokban az ember
