A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
29 lálható "vallási igazságot" (kinyilatkoztatást) a vele kapcsolódó primitív felfogással. Ez a tévedés - éppen a természettudományok fejlettfoka miatt többé már nem lehetséges. Valójában a hit szempontjából teljesen lényegtelen, hogy a világ 6000 éves-e vagy-mondjuk - 26 trillió éves. A teológia mindig az általánosan elfogadott, "mindennapi ember" világképét veszi át és ezzel próbálja összhangba hozni a hitnek az igazságait. Mivel azonban ez a világkép állandóan változik a természettudományok fejlődése folytán, ezért mindig lesz bizonyos feszültség a természettudományok és a teológia között. (Esezért vanaz, hogy a tudomány mindig modernnek tűnik a teológiához viszonyítva, a teológia pedig sokszor elavultnak.) Valójában a feszültség nem a hit és tudás között van, hanem a régi fizikai világkép (amivel a hitigazságok összhangba vannak hozva) és az új fizikai világkép között. Látszólag a természettudomány állandóan "támadja" a hitet, "megzavarja a hívő embert" újabb és újabb felfedezéseivel, valójában azonban az ellenkezője történik; megtisztítja a hitet ahozzá kapcsolódott primitív és elavult fizikai világképtől. Ezzel el is érkeztünk a második kérdéshez; 2. Milyen természetű a természettudományok befolyása a t e ol ó g i á ra ? A válasz a mondottakban már adva van; A természettudomány fejlődése lehetővé teszi, hogy mélyebben megértsük a hitnek az igazságait és megtisztítsuk azoktól a primitív felfogásoktól, melyek sokszor hozzá tapadnak - nem ugyan az egyház hivatalos tanításában - hanem a mindennapi teológiábam. Természetesen ez a folyamat nem könnyű. Mint mindenigazi haladás nehézségeken és konfliktusokon vezetkeresztül. Mindig lesznek olyan tudósok, akik a természettudományos igazságokból vagy hipotézisekből felületesen vonnak le filozófiai igazságokat. Gondoljunk csak a múlt század végei materialista-pozitivista természettudósokra, akik a klasszikus fizikai világképtől megbűvölve azt a filozófiaikövetkeztetést vonták le, hogy nincs Isten. De ugyanebbe a hibába estek egyes idealista fizikusok is, akik a modern fizikaeredményeiből azt következtették, hogy a fizikai világ "szellemi termé- szetű',' a quantum mechanikai eredményekből pedig, hogy az elemi részecskék bizonyos szabadakarattal rendelkeznek. Másrészt viszont sohasem hiányoztak szűklátókörű hívők,
