A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-05-01 / 5. szám

36 het-e igazában csak annyit, amennyi a "kötelessége", áld nem abban a tudatban teszi, hogy "haszontalan" szolga? Aki egyszer csak elkez­di szolgálni a maga "hasznosságát" és szolgálatának hasznossága or­vén önmagát? Észre sem veszi és már csorbát ejtett a "kötelessé­gén") s végül ahelyett, hogy megfőzné a Gazda vacsoráját, amiből aztán ő maga lakik jól, köszönetül azt kezdi várni, hogy a Gazda szolgálja ki, és éhen marad. ALTALANOS IMASZANDEK A püspökök szerepe a katolikus tanítás hirdetése terén A KATOLIKUS FELFOGÁS sze­rint az egyes püspökök önmaguk­ban véve nem hordozói a "tév- mentesség" ajándékának. Csak akkor osztoznak ebben a kivéte­les kegyelmi ajándékban, amikor a pápával az élükön az egyház hi­vatalos tantestületeként hirdetik meg a katolikus tanítást. MINDAZ ONALTAL áll az az alap­vető tanítás, hogy minden egyes egyházmegyei püspök a saját egyházmegyéjében a hitnek hite­les és Istentől rendelt tanítója. A püspöknek elsődleges kötelessége az, hogy a Krisztustól kinyilat­koztatott igazságokat az emberek számára közvetítse. EZEKNEK AZ IGAZSÁGOKNAK a megfontolásából önként adódik az a következtetés, hogy a vilá­gon szanaszét élő és működő püs­pököknek a legszorosabb egysé­get kell fenntar taniuk az egész egyháznak elsődleges tanítójával, a "hit hagyatékának őrével", vagyis Péter utódjával, akinek Krisztus azt a megbízást adta, hogy "erősítse meg testvéreit" a hitben. (Vö. Lukács 22, 32). NYILVÁNVALÓ mind az egyház mindennapi életéből, mind a Szentséges Atyának folyton visz- szatérő buzdításaiból és nyilat­kozataiból, hogy a püspököknek erre az egységére az egyház fe­jével talán soha annyira szükség nem volt, mint napjainkban. FOGADJUK MEG TEHÁT Szent­séges Atyánk kérését és ebben a hónapban, pünkösd hónapjában, ostromoljuk az eget ezért a nagy kegyelemért: "a püspökök, Krisztus földi fiel ytartójával egyesülve, határozottan hirdessék és védjék a katolikus tanítást".

Next

/
Oldalképek
Tartalom