A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-02-01 / 2. szám

If- Le az álarccal szép huszár. Most már tudom, hogymegcsalsz. Én vagyok a feleséged!

*- No, de ilyen esetben nem kell túlzásba menni - magyarázza a lőcsfalvi pap a postam es te mének.- De kell ennél élesebb bizonyíték, hogy a gyanúm nem volt a- laptalan.- De hiszen a saját feleségét csábította el. No meg arra nincsen bizonyítéka, hogy a huszár is nem sejtette-e kilétét és azért csinálta az egészet.- Nem tudta. Mert meglepődött, mikor lakásunkhoz vezettem, így ha nem én lettem volna a felesége és nem a postához vezettem volna, egész biztos bejött volna velem... Én nem élek vele tovább!- Mondja meg őszintén, - kérleli a pap, - ez bosszúvágy csupán, vagy tényleg nem szereti az urát?

Erre elpityergi magát. Szeretem, nem is tudom, hogy mi lesz velem nélküle. De ilyen nőcsábásszal nem akarok együtt élni.- Egyszóval bosszút akar rajta állni?- Hát igen, meg akarom büntetni!- Nos és kit büntet meg tulajdonképpen? Saját magát, meg a gyerekeket. Ahelyett, hogy megbocsátana neki és tisztáznák egymással a helyzetet, saját magán áll bosszút. Ez is asszonyi logika!- Mit csináljak vele? Ezek után biztos, hogy előbb-utóbbmeg fog csalni valakivel, ha már meg nem csalt.- Nem olyan biztos. Nem buta ember és biztosan tanult ebből az incidensből, - próbálja meggyőzni a pap.- De ő nem szeret engem. Ha szeretne, nem futkosna más nők

után.- Szerencsétlen teremtés, - feddi a pap. - Hát kell jobb bizonyíték, hogy szereti, amikor ismeretlenül is beleszeret magába.. .- Uram, Istenem, mit csináljak? - zokogja kétségbeesetten.- Semmit. Szépen hazamegy és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Az ura hálás, lesz érte. Farsangi bolondság. A farsangnak vége.

Úgy is lett, ahogy a lőcsfalvi pap gondolta. De sokszor eszébe jut a bolondok bálja. Ilyen eset. Hallatlaneset. Elcsábítja a saját feleségét. . S jót kuncog rajta magában...