A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
36- Engem is nagyon lehangolt, amikor először felfogtam, hogy soha többé nem fogok természetes hangomon beszélni, - mondotta nekik. - De most itt vagyok, és biztosítalak titeket, hogy nincs okotok félelemre. Megint megtanulhattok beszélni. Elmondta nekik egyik kedves történetét egy jól öltözött férfiről, aki hegedűt vitt a kezében. Eltévedt a városban, s a Greenwich Vil- lage-banmegkérdezett egy beatniket, hogy juthat el a Camegie Hallba. A toprongyos fickó felvilágosította: - Gyakorolj, ember, gyakorolj!- Ez a titka, - mondta Vilmos a betegeknek. - Addig gyakoroljátok, míg el nem sajátítottátok. Sose adjátok meg magatokat. Nemrég a Katolikus Színészek Szövetsége nagydíjjal jutalmazta meg Gargan Vilmost mind színészi teljesítményéért, mind pedig további nagy jelentőségű munkájáért. Vilmos ekkor bevallotta, hogy új munkája még több örömöt okoz neki, mint színészi sikerei. Papini könyörgése Krisztushoz G!ovannl Papini talán legismertebb műve a „Krisztus története". Ennek befejező részéből való az alábbi szemelvény. Most Is minden áldott nap, közöttünk vagy. Es velünk maiadsz mindörökre. Itt élsz közöttünk, mellettünk, a földön, mely a tiéd és a miénk, ezen a földön, amely gyermekkorodban a gyermekek közé öleit a a ke- resztrefeszltés során a latrok közé iktatott; élsz az élőkkel, az élők földjén, amelyet szépnek éreztél és szeretsz, élsz nem emberi életet az emberek földjén, láthatatlanul talán azok előtt Is, akik keresnek, talán valami szegény képében, aki két kezével keresi kenyerét mindenkitől észrevétlenül ... Szükségünk van reád, csak reád, senki másra. Csak te aki szeretsz minket, csak te érezheted mindnyájunk Iránt, akik szenvedünk, azt a szánalmat, amelyet mindegyikünk érez önmaga Iránt. Csak te magad érezheted, hogy milyen nagy, milyen mérhetetlenül nagy szükség van reád ebben a világban, a világnak ebben az órájában... Mindenkinek szükségé van reád, azoknak Is, akik nem tudják, és akik nem tudják azoknak még Inkább, mint azoknak, akik tudják. Az éhes azt képzeli, hogy kenyér után kell járnia, pedig reád éhezik; a szomjas azt hiszi, hogy vízre volna szüksége, pedig reád szomjazik; a beteg úgy érzi, hogy egészségéért epe- kedlk, pedig az ö baja az, hogy távol vagy tőle. Aki a szépségét keresi a világban, az tudtán kívül la téged keres, aki magad vagy a teljes, tökéletes szépség; aki gondolataiban az igazságot keresi, akaratlalanul Is téged kíván, aki az egyetlen megtudni érdemes Igazság vagy; és akt a békéért töri magát, téged keres, az egyetlen békességet, amelyben a leg- zaklatottabb szivek Is megnyugvást találhatnak. Várunk téged. Téged fogunk várni minden áldott nap, bármily méltatlanok vagyunk is reá, bármennyi lehetetlenség tornyosul Is elénk. És minden szeretet, amit ki tudunk facsarni kiégett szivünkből, érted fog égni, Keresztrefeszltett, ki meggyötörtettél a mi szeretetünkért s aki most minket gyötörsz engesztelhetetlen szereteted minden hatalmával. T \
