A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
37 Szeresd az utálatost!- "Hogyan is szerethetném én a szomszéd asszonyt? Mindjárt ráförmed gyermekeimre, ha azok háza előtt a fűre lépnek. Egyetlen egyszer próbáltam kölcsön kérni tőle, de azt mondta nincs egy kanálnyi cukra sem a házban és becsapta orrom előtt az ajtót. Azon az estén, amikor teljesen ártatlan születésnapi ünnepet tartottunk fiamnak, ő feljelentett minket a rendőrségen, hogy részeg tivomyá- zást csapunk. Szerethetem-e én valaha is ezt az asszonyt? Inkább ahhoz volna kedvem, hogy kitekerjem a nyakát?!" Ha még senkit sem hallottunk így beszélni, talán bennünk ébredtek fel hasonló gondolatok. Lehet, hogy szomszédunkat illetőleg, vagy főnökünkkel, munkatársunkkal kapcsolatban, vagy egy rokon eestében. Sőt még az is lehet, hogy sohasem láttuk az illetőt, csak az újságban olvastunk sátáni gonoszságáról. Néha még az is megesik, hogy jóembereket is nehéz szeretnünk. Talánmár a puszta jelenlétük is ingerel minket, vagy akaratlanul is úgy válogatják meg szavaikat, hogy visszatetszőek számunkra. Ez a természetes ellenszenv annak a következménye, hogy eltér ízlésünk, más a lelkialkatunk. Szinte biztosra vehetjük, hogy van valaki múltunkban, vagy jelenünkben, akit nehéz szeretnünk. Mégis, szeretnünk kell felebarátainkat. Miután Jézus figyelmeztetett az istenszeretet első, nagy parancsolatára, így folytatta! - A második hasonló ehhez; Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták. (Máté 22, 38.) Jézus rávilágított arra is, hogy nemcsak kellemes szomszédainkat kell szeretnünk: - Hallottátok a parancsot; Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! En pedig azt mondom nektek; Szeressétek ellenségeiteket, tegyetekjóthara- gosaitokkal és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért. így lesztek fiai mennyei Atyátoknak... Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? Es ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi többet tesztek?
