A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
2 és lustán feküdtem ágyamban, azon járt az eszem, hogy miért is lehetnék most hálás. És tudod mit? Semmi sem jutott eszembe. Haha! Mit gondolhat a jó Isten felőlem, gyermeke felől, de ez a színigaz- ság, semmi sem jutott eszembe, amiért hálát adhatnék Neki...- És akkor, tudod mi történt? Józsa lányom kinyitja hálószobám ajtaját és a konyhából beárad a legélvezetesebb reggeli illat, ami valaha is csiklandozta öreg orromat. Kávé! Hálásan köszönöm, Uram, a kávét és hogy leányom elkészíti nekem az öregasszonynak mire felébredek. Hálásan köszönöm, Uram, az illatát, és azt, hogy még engem is új életkedvvel tölt el. Néhányan azt mondják, hogy a kávé ártalmas, de én már ötven éve iszom és hálás vagyok az Urnák minden csészéért, amit kapok.- Most egy ideig Józsának segítek a házimunkákban. Egy kicsit nehéz bármit is találni a házimunkákban, amiért hálát adhatnék Istennek. Ezt édesanyád is megmondhatja, és minden más asszony. De mikor a kandalló párkányához lépek, hogy leporoljam a rajta álló dísz szobrocskákat, ott látom a Kis Kék Fiút. Mit gondolsz, mióta van meg nekem ez a kis kínai porcelán szobor? Még édesanyád születése előtt kaptam. Akkor még rabszolga voltam, s ez volt egy karácsonyi ajándékom. Sose törtem el, még csak meg sem csorbult. Ott ül, ragyogó kéken, arany trombitájával száján. Szeretem ezt a kis fiút. Mindig velem van. O az én kisöcsém a párkányon. Hálásan köszönöm, Uram, a Kis Kék Fiút.- Szinte minden, amit megérintek a portörlő ronggyal, valami kedves emléket idéz fel bennem. Még a képek is, amelyek a falon lógnak. Mintha csak rokonaimat látogatnám itt és ott a túlvilágon lévőket is. Érdekes, mire valaki az én koromba ér, ugyanannyi rokona van itt ezen a világon, mint a másvilágon. A képek rám néznek és én rájuk és oly sok kellemes emlék idéződik fel. Mielőtt észre- venném, már be is fejezem a házimunkát, annyira leköt az emlékezés. ..- Bemegyek a városba és nézegetem a kirakatokat. Mennyi sok szép árú?- De Anna, - vágok közbe - te nem tudod megvenni azokat. Nincs elég pénzed.- Mindig volt elég pénzem arra, amit akartam. En nem akarom azokat a szép dolgokat. Mit csinálnék én a hosszú bársony palásttal, aminek fele uszályként követne? De szépnek tartom és örömöm telik benne, hogy ott állok és babákkal játszom. Igen, ezt teszem. Képze- letembenbabákkal játszom és édesanyádra gondolok, vagy nagynénéd-
