A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
3 re és unokanővéredre. Elképzelem, hogyan néznének ki abban a ruhában. Pompásan elszórakozom így a kirakatoknál. Hálásan köszönöm, Uram, hogy így játszhatok képzeletemben, öregkoromban. Ez a boldogság egyik fajtája.- Egyszer alaposan megáztam. Józsa leányom azt hitte, hogy bele fogok halni. Haha! Számomra az is mulatság volt. Mindig hallottam arról, hogy előkelő embereknek zuhanyuk van. Nos, most nekem is volt és pompásan éreztem magamat. Oly sok pompás dologban van részünk! Az arcomra csepegő hideg vizet olyannak éreztem, mintha egy kisbaba simogatna. En mindig szerettem a kisbabákat.- Tudod, Isten egész nap a mennyország kincseit osztja ki az embereknek. Elmentem a parkba és megnéztem a pompás virágokat. De tudod mit? Számomra a legkedvesebb látvány a ti hátsó kertetekben lévő rőzsabokor. Egyetlen virágja is annyi illattal tölti be orrodat, amennyit csak beszívhatsz. Anna ezeket a dolgokat különböző időkben mondta el nekem, de az én emlékezetemben úgy sorakoznak egymásután, mintha egyfolytában hallottam volna suttogó ajkán. Hosszú ideig nem is gondoltam ezekre. Csak akkor jutott eszembe, amikor rám szakadtak a gondok és roskadoztam a sorscsapások alatt. Elfogott a kétségbeesés és eltöltött valami veszély tudata. Oly kapkodva kezdtem kutatni múltbeli kedves emlékeim után, mint ahogy egy csődbejutott egyén kutat a pénzesládában, hogy összekotorásszon néhány garast. Anna már régen a sír mélyén porlad, de rekedtes, suttogó hangja visszatért, amint ott a konyhaasztalnál arra tanított engem, hogyan szórakozzam mindannak felkutatásával, amiért hálát adhatok... Rákényszerítettem magamat, hogy elkezdjem ezt a játékot. .. A földalatti vasúton voltam éppen, a bűzlő, zsúfolt tömegben. Valaki elkacagta magát. Ez eszembe juttatta, hogymindenszomorúságel- múlik. - Mellettem egy fiatal leány állt, szeme ragyogott az esti élmények utáni várakozástól. - A pádon egy öreg hivatalnok a sportrovatot olvasta és felderült az arca, amikor kedvenc csapatának diadalát látta. - Amikor felmentem az utcára, tiszta fehér hópelyhek hullottak. Egy templomhoz közeledvén láttam, hogy ajtaja ki van tárva, s a bentről kiáradó fényár hívogatott. Bementem. Letérdeltem. Szívem eltelt melegséggel, amint elszámláltam a sok ajándékot, áldást, amikben részesültem. Mily sok mindenért lehetek hálás! Hálásan köszönöm, Uram, hogy vár rám a munka, jómunka, amelyet szívvel-lélekkel végezhetek. Hálás vagyok, hogy gondját vi-
