A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-03-01 / 3. szám

II oly tökéletesen meg lehet tanítani őket, hogy hozzá nem értő észre sem veszi fogyatékosságukat. A kezelés azért is fontos, hogy a beteg­ség tovább fejlődését és a végtagokelnyomorodásátmegakadályozzák. Az orvos ezután kifejtette: Karennek kezelésre van szüksége, hogy megtanuljon járni, enni, öltözködni, írni. Hetente legalább há­rom kezelés kell ehhez. így az agynak egy másik része veszi át az irányítást. Az anya az eddig elköltött hatalmas összegre gondolt és aggódva tette fel a kérdést; - De doktor úr, nem kerül ez nagyon sokba?- De igen, - felelte az orvos, - egy kezelés legalább öt dollárba kerül.- Oóóh, - sóhajtott fel kínosan az apa.- A költségek miatt felesleges aggódniuk, - mondta az orvos,- mert tudtommal az Önök közelében nincs mód erre a kezelésre.- Hol van olyan iskola, vagy intézmény, ahová elküldhetnénk Karent? - kérdezte az anya.- Csak néhány ilyen iskola van az egész országban és havonta 250 dollárba kerül, a várakozási idő több évnyi, - mondta az orvos.- De akkor hogyan tanulhatják meg ezek a gyermekek, amire szükségük van, hogy hasznos és boldog életet élhessenek?- Ezt én is szeretném tudni, - válaszolta az orvos. - Jelenleg minden százból csak egy részesül a megfelelő kezelésben és nevel­tetésben. Minden 53 percben pedig egy újabb gyermek születik agy- szélhűdéssel és ne is beszéljünk azokról, akik tízezer számra kapják meg ezt a betegséget életük folyamán... Az apa idegesen felugrott. Most,mikor végre megtudták, mit tehetnek gyermekük érdekében, megint összeomlik várakozásuk.- Itt vagyunk Amerikában, az egyenlő lehetőségek hazájában! - kiál­tott fel. - Nevetséges! Ez bűn, ez szégyen! Istenem, mi nem töltöt­tük mindezt az időt és költöttük a sok pénzt azért, hogy megtaláljuk a választ, s amikor megvan, kiengedjük kezünkből. Kell valami megol­dásnak lennie... hogy... - Tehetetlenül leroskadt a székbe és fejét kezébe temette. Majd hirtelen felegyenesedett, feleségére majd az orvosra nézett.- Doktor úr, miért ne tudnánk mi megtanulni ezt a kezelésmó­dot? Az orvos felállt és a férj előtt az asztal szélére ült. -Önök meg­tanulhatják, - mondotta. Az apa arcáról megint a remény sugárzott. - Doktor úr, félbe­hagyom amunkámat és eljövünk ide s ittfogunk élni addig, mígszük­séges.

Next

/
Oldalképek
Tartalom