A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-03-01 / 3. szám

12

Az anya közbevágott; - Segíteni fog minket, doktor úr? Megtanít minket rá?- Nagyon szívesen, - mondta az orvos. - Ez ugyan nem eszményi megoldás, de meg lehet tenni és biztos vagyok benne, Önök ket- tenképesekrá. Jöjjenek vissza ide, és maradjanak itt egy ideig s mi megtanítjuk Önöket a kezelés módjára és a szükséges felszerelés használatára.

A szülők egymásra néztek, majd pedig gyermekükre. Az orvos még elmagyarázta nekik annak fontosságát, hogy egész magatartásuk, sőt az egész család és a környezet magatartása is milyen nagy hatással van Karenre s mire kell vigyázniuk ezen a téren.- A viszontlátásra, doktor úr! És köszönjük, nagyon köszönjük - búcsúztak el az orvostól. Az orvos megér tőén néz te mély mégha- tódottságukat.

Amint hazaértek, összehívták a hét végére a családi nagygyűlést. Megbeszélték a helyzetet. Elhatározták, hogy ezentúl nem "nehézségekről" fognak beszélni, csak "helyzetről". Megállapodtak néhány mindegyikükre érvényes szabályban.

Először is szem előttfogják tartani, hogy Karen gyermek és mind igényei, mind vágyai megegyeznek más gyermekekéivel.

Másodszor nem felejtik el, hogy sok ember nyomorék, mégha tagjait tudja is használni, de nincs helyes értékítélete, vagy jellemhibái vannak, stb.

Harmadszor, Karen iránt rokonszenvesek lesznek, de nem fognak sajnálkozni felette.

Negyedszer, nem szabad elkényeztetniük Karent. Minden félelmüket le kell győzni, vagy el kell titkolni, mert a félelem rombol.

Ötödször, törekvésük arra fog irányulni, hogy Karen ön-becslését kifejlesszék, és őt a társadalom ön-ellátó tagjává tegyék.

Végül pedig elhatározták, hogy Karen betegségéről a jövőben nem úgy beszélnek, mintha az valami őt lesújtó szerencsétlenség lenne, hanem inkább egy velejáró életkörülménynek tekintik. (Folyt.)

Ne bocsátkozzunk érvelésekbe, hanem imádkozzunk! Többet ér, ha Istennek beszélünk egy bűnösről, mintha a bűnösnek beszélünk Istenről. - (Hofbauer Sz. Kelemen.)