A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
33 R .gyengébb' nem Szinte minden egyházközség munkáiban ötször annyi nő vesz részt, mint amennyi férfi. Ugyanez a helyzet a társadalmi intézményekben. Ha el kell végezni valamilyen munkát, akkor a nők azok, akikre nyugodtan lehet számítani. Ok önkéntesen ajánlkoznak rá, és ők fognak kitartani is benne. A férfiak kiválóak az egyszeri erőfeszítést kívánó munkákban. Kém ényen dolgoznak az egyházközség évi ünnepélyének megrendezésében. De amikor olyan munkáról van szó, amely hosszú ideig tartó kitartást követel tőlük, akkor feltűnően kevés férfi vállalkozik csak rá. Kiválóak a férfiak az egyesületekhez való csatlakozásban is. A férfiak nagy része legalább féltucat egyesület tagsági igazolványát hordja tárcájában. A tagok háromnegyed része azonban évente általában csak egyszer vesz részt a gyűléseken. A csatlakozás sokkal könnyebb számukra, mint a tevékeny kedés. Természetesen a férfiak mindennek magyarázatát tudják adni. Ők egész nap családjuktól távol dolgoznak. Esténként, és szombat-vasárnapon azért inkább otthon kívánnak lenni, hogy elvégezhessék a ház körüli dolgokat. A nők viszont egész nap az otthon rabjai, és a- zért örülnek annak (mondják a férfiak), hogy egyszer-kétszer kitehe- tik a lábukat hazulról. Azonkívül; a férfiaknak éjjel kell aludniuk, mert nem pihenhetnek le délután, mint az asszonyok. Ez az érvelés meggyőzőbb lenne, ha az asszonyok közöttnem akadna oly sok családján kívül dolgozó nő is, aki emellett mégis talál időt arra, hogy kivegye részét az egyházközség, vagy társadalmi intézmények munkáiból is. Talán nem tudnánk kellőképpen bizonyítani, de mégis inkább az látszik az igazi magyarázatnak, hogy a nők önzetlenebbek tudnak lenni, mint a férfiak. Ha ez igaz, mi magunk fogjuk kárát vallani önzésünknek. Mindnyájan érezzük a teremtő munkára való ösztönzést, mindnyájunkat
