A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
34 fűt a vágy, hogy valami jelentősét alkossunk, hogy rányomjuk bélyegünket a világra. Az önzés, és sógora; a lustaság azonban kiolthatja bennünk ezt a vágyat. Beszűkíti látóhatárunkat, szürkévé teszi életünket. Ha életkedvünkké válik, hogy "nekem megvan a magam baja, törődöm is én másokkal", akkor ez a felfogás kioltja bennünk az életkedvet. Ránk nehezedik az egyhangú élet unalmassága. Elfog az elégedetlenség mindennel, s életünk csak tengődés lesz, nem pedig igazi élet. Még az is megeshet, hogy emiatt korán kerülünk a sírba. Köztudomású, hogy általában a nők néhány évvel túlélik a férfiakat. Többféle elmélettel is igyekeznek ennek magyarázatát adni, s talán elhamarkodott lerne ezek számát egy új elmélettel gyarapítani. De nincs kizárva, hogyanok éppenannakköszönhetik hosszabb életüket, hogy szélesebb körű az érdeklődésük és nagylelkűbben áldozzák fel magukat mások szolgálatában. Az orvosok sohasem írják fel a halál okaként: "megölte az unalom", pedig az unalom lassan végezhet az emberrel. Az olyan szülőknek, akiknek még növekvő gyermekeik vannak, természetesen elsősorban azokkal kell törődniük. Helytelen buzgóság lenne, ha egy héten hat napig másnak kell vigyázni a gyermekeikre, míg ők a családon kívül apostolkodnak. Bizonyos mértékben azonban még az ilyen szülők számára is fontos, hogy részt vegyenek az apostoli munkákban. Ezzel tanítják meg gyermekeiket gyakorlatias módon Krisztus Titokzatos Testének jelentésére, és ezzel fejlesztik ki bennük a felelősség érzetet a társadalom iránt. Sajnos azonban, hogy nemcsak a gyermekeiket nevelő szülők mondják gyakran vállukat vo- nogatva: - Hát őrzője vagyok én testvéremnek? - hanem ez akáini válasz elhangzik az egyedülálló férfiak és a családjuk által már le nem kötött férfiak ajkáról is. De hát mit tegyünk? Bekopogtatunk plébánosunkhoz, és kijelenthetjük; - Atya, szeretnék valami hasznos munkát végezni az egyház- község részére. Miben segíthetnék? - Ha elég időt engedünk a plébánosnak ahhoz, hogy a hirtelen megrázkódtatásból magához térjen, minden bizonnyal tud majd valami jót ajánlani nekünk. Vagymegte- hetjük azt is, hogy az egyházmegye társadalom-gondozó hivatalába kopogtatunk be és nekik ajánljuk fel szolgálatainkat. A kórházak is szívesen veszik ajánlkozásunkat, vagy segíthetünk a családi otthont nélkülöző gyermekeken, vagy az öregeken. Lehet, hogy első feladatunk egy férfiakból álló önkéntes csoport megszervezése lesz. Felajánlhatjuk szolgálatainkat az egyházközség, vagy egyházmegye számára az állami iskolákba járó növendékek hitoktatásában, vagy
