A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
30 Az angyal nem hagyott eziránt semmi kétséget, mikor így szólt a pásztorokhoz: - Ne féljetek, ime nagy örömet mondok, mert ma született nektek a Megváltó, Jézus Krisztus, Dávid városában... A pásztorok hittek az angyal szavának. S hitt Mária is, József is, a hűséges férj. Ok tudták csak igazán, hogy ez a Gyermek az ég küldötte és ajándéka volt. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr ígérete, mit Izaiás által tett; - íme, egy szűz méhében fogan és fiat szül és nevét Emmánuelnekhívják, ami annyit tesz, mint "Velünk az Isten". Különben egyáltalán semmi sem vallott arra, hogy Isten személyesen jött közénk s emberré lett. Se Róma, se Alexandria, se Jeruzsálem nem vettek tudomást egyelőre az újszülöttről... Izrael nem így képzelte el a Messiást... Nyolcadnapkörülmetéltékkicsi Jézust, ahogy az a zsidóknál szokás volt, Mózes törvénye szerint. Krisztus ezzel a tettével tanúságot tett a mózesi törvény isteni eredete mellett. Ekkor adtak nevet is az újszülöttnek: JEZUS-nak hívták, ahogy az angyal előre megmondotta. Arra is parancs volt Izraelben, hpgy minden elsőszülött gyermeket az Úmakkellett szentelni. Vagy ha a szülők ezt nem akarták, visszaválthatták, de ehelyett áldozatot kellett bemutatniuk a jeruzsá- lemi templomban. Ez azonban csak a 40. nap után történhetett meg, tekintve hogy a törvény értelmében az anya a szülés után "tisztátalan" volt. Ezért bizonyos szertartásokat kellett elvégeznie s akkor újra "tiszta" volt. így történt aztán, hogy negyven nap elmúltával Jézust Jeruzsálembe vitték szülei, hogy bemutassák az Úrnak. Meg hogy leróják az előírt áldozatot: egy pár gerlicét vagy pedig két galambfiókát. Es íme: volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigasztalását és a Szentlélek lakott benne. Ki- nyilatkozatást kapott a Szentiélektől, hogy nem hal meg, míg meg nem látja azúr Fölkentjét. A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény előírása szerint tegyenek vele, karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent:- Bocsásd el most szolgádat, Uram, - Szavaid szerint, békességben,- Hiszen már látták szemeim az üdvösséget, - Melyet minden nép számára rendeltél; - Világosságul a pogányok megvilágosítására,- Es dicsőségedre népednek, Izraelnek.
