A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
3/ Atyja és anyja csodálkozva hallgatták; amit mondott. Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: - Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben; jel, amelynek ellenemondanak, - s a te lelkedet is tőr járja át, - hogy így megnyilvánuljanak sok szív érzései. Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Aszer törzséből. Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegységre jutott. Már 84 éves volt. Nem vált meg a templomtól; éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek. 0 is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. (Luk. 2, 25-38.) Ott a jeruzsálemi templomban találkozott össze először a két szövetség szerzője: Mózes és Krisztus. A prófétáknak ezúttal is igazuk lett; - az új templom dicsősége fölül fogja múlnia salamoni templom dicsőségét (Aggeus 2, 7. 9.) Hiszen ebbe a templomba jött el az Isten Fia! A törvény igazi szerzője, a templom jogos Ura! Simeon és Anna a hitből és reményből élő Izrael két élő példája. Azoknak képviselői, akikkitartóan hittek a hit ellen is Isten ígéreteiben és egész szívükből várták a Messiást, Izrael szabadítóját. Simeonnéhány szava több volt a szokásos szerencsekívánságoknál: - sokak romlására és föltámadására lesző Izraelben; jel, amelynek ellenemondanak; s lelkedet tőr járja át! - Titokzatos szavak! Nem is igen értette József és Mária rejtelmes értelmüket és jelentésüket. Csak hallgatták csodálkozva a vén ember beszédét. S volt is mit tűnődniük a történteken; először az angyal üzenete Máriához: - Jézusnak fogod hívni. Nagy leszO. A Magasságbelinek a Fia. Uralkodni fog és királyságának nem lesz vége... Azután a pásztorok elbeszélése: mármint, hogy megszületett a Megváltó, a várva várt Messiás, Dávid király városában, Betlehemben... Mária és József számára amessiásvárás nem volt új dolog. Hívő izraeliták lévén, ismerték a próféták idevágó jövendöléseit. Most pedig amúgy is folyton a Messiásról álmodott a nép. A rómaiak vasigájába sehogy se akartak betömi a zsidók. Főleg akkor nem, ha olyan zsarnok ült a trónon, mint ez a Heródes, aki egyedül trónjával törődött és kész volt érte leghívebb embereit föláldozni. Feleségét már régen kivégeztette; sőt odáig ment hatalmi őrületében, hogy az ettől a feleségétől született két fiát is megfojtatta. Csoda-e hát, ha a zsidókkétszeresen érezték zsarnoki uralmát? És most jönnek a pásztorok, hogy mutassák meg nekik az újszülött Messiást?! Ugyan mit érezhették a boldog-félős szülők az efféle beszédek
