A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
38 sulat megalakulását a sziénai egyetemisták számára. Az ottani pap azonban nem tartotta az ottani egyetemistákat erre alkalmasaknak. Frigyes erre egy hosszú levélben igyekezett meggyőzni a papot. Páli Szent Vince napján írta meg ezt a levelet, s már ez a munka is nagyon kimerítette. Másnap - tehátmielőtt levele még eljuthatott volna az atyához - rövid üzenetet kapott a paptól, hogy "tegnap, Páli Sz. Vince ünnepén, két Sz. Vince Társulatot is alapított", az egyiket az egyetemisták, a másikat a polgárok számára. Mégsem volt tehát hiábavaló a fárasztó utazás! Amintegyszer házának teraszán az olasz esték ragyogóan csillogó égboltját nézegették, így szólt feleségéhez: - Amikor az ember Istent teremtményein keresztül szemléli, felfogja, hogy mennyországa már itt a földön megkezdődik! Hogyan is félhetnénk Tőle, kivéve a gyermeki félelmet annak az Istennek megbántásától, aki annyira szeret minket és oly fenséges szépséggel vesz körül? És hogyan is kételkedhetnénk abban, hogy aki Istennel szívében él, az már itt a földön a mennyország előízét élvezi? Igen, mindnyájunknak ki kell vennünk részünket a szenvedésből, ez hozzátartozik Isten titokzatos gondviseléséhez. De mily jelentéktelen ez a szenvedés, ha az eljövendő dicsőséggel mérjük egybe, amely visszatükröződik a Terem- tőjük dicséretét zengő számtalan csillagban __ Egy másik alkalommal felesége megkérdezte tőle: - Frigyes, Istennekmelyikajándékátbecsülödlegtöbbre? - A szív békéjét, - válaszolta férje habozás nélkül. - A szív békéje nélkül boldogtalanok vagyunk még akkor is, ha minden egyebünk megvan. Vele viszont el tudjuk viselni a legnagyobb megpróbáltatásokat is és a halál közeledtét. Majd a Sorbonne-ra terelődtek gondolatai. - Kedvesem, - mondta feleségének - a végtelen vigasztalás után, melyet a katolikus az oltár lépcsőjénél talál és a családi élet örömei után, nem ismerek nagyobb boldogságot, mint hogy szívvel és értelemmel rendelkező fiatalembereket taníthasson az ember. O, mennyit vágyódtam azután, hogy visszatérhessek az én kedves Anya Intézetemhez és tanítványaimhoz ! Házasságuk tizenkét éve alatt Frigyes és Amália 144 házassági "évfordulót" ünnepeltek meg, mert minden hónap huszonharmadikán megemlékeztek házasságkötésük napjáról. 1853. augusztusában, úgy érezte, ez lesz utolsó "évfordulójuk" és azért különös gondossággal választotta meg ajándékát. Megkérte barátját, hogy hozzon egy gyönyörű ágat arról a pompásan virágzó mirtuszfáról, amelyet a napok-
