A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám

37 OZANAM Az egyetem és a nyo - mortanyák apostola Frigyes boldogtalan lett volna, ha tétlenségre lett volna kárhoz­tatva. Azért még elgyengült állapotában is folytatta levelezését és ahol csak lehetett apostolkodott a Szent Vince Társulat terjesztésé­ért. Főleg Ampére fiával levelezett gyakran, aki az Egyesült Álla­mokban tartózkodott. A nagy tudós és katolikus hitvalló fia ugyanis ifjúkori tanulmányai közben elvesztette hitét. Frigyes állandóan buz­dította őt az alázatosság szellemére és az Isten iránt való nagylel­kűségre, amely előkészíti majd szívét a hit kegyelmének befogadásá­ra. Barátja hálás volt neki segítségéért és megígérte, hogy állhata­tosan imádkozni fog a világosság teljességéért. Ampére azonban csak jóval azután, röviddel halála előtt tért meg. Egy, a zsidó hitből katolikussá lett férfihez a következő sorokat írta Frigyes; - Vigasztalan lennék gyengeségem miatt, ha a zsoltá­rokban nem akadtam volna rá arra a fájdalmas segélykiáltásra, a- melyet Dávid küldött Istenhez, és amelyre végül Isten válaszolt az­által, hogy megbocsátott neki és lelkibékével árasztotta el. Barátom, amikor valakitboldoggá tesz, hogy kereszténnyé lehetett, nagy meg­tiszteltetés számára, hogy izraelitának született, hogy azoknak a pátriárkáknak és prófétáknak a fia, akiknek szavai oly szépségesek, hogy az egyház nem talált semmi nemesebbet, amit fiai ajkára adha­tott volna. Gyengélkedésem hosszú hetei alatt alig tettem le a zsol­tárokat. . . Egyedül csak az evangéliumok múlják felül Dávid zsoltá­rait. .. amelyeknek beteljesülései... Oly kapcsolat áll fenn a két Szövetség között, hogy az Üdvözítő számára a legkedvesebb név a Dávid Fia volt... Nem kímélte Frigyes még a most már nagyon fárasztó utazás kimerítő fáradalmait sem, csakhogy előmozdítsa a Szent Vince Tár­T

Next

/
Oldalképek
Tartalom