A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
47 ... így kezdődik Ezekiás éneke. Nem tudom, Istenmegengedi-e, hogy végét is magamra alkalmazzam. (Itt Ezekiásnak a betegségből való felgyógyulására gondol.) Tudom, ha ma betöltőm negyvenedik életévemet, ami több mint egy emberélet fele. Tudom, hogy van fiatal és szerető feleségem, bájos gyermekem, kiváló testvéreim, második anyám, sok barátom, tiszteletre méltó hivatásom és hogy tanulmányaimban elérkeztem pontosan ahhoz a ponthoz, amely alapul szolgálhat régen megálmodott munkámhoz. És íme, egy hosszú és súlyos betegség áldozata vagyok s ez a betegség annál veszélyesebb, minél jobban leplezi a talán végzetes kimerülést... ... El kell tehát hagynom mindezeket a dolgokat, amelyeket Te magad adtál nekem, Uram? Nem elégszel meg az áldozat egy részével? Melyik rendetlen érzelmemet kell felajánlanom Neked? Nem fogadnád el írói önszeretetem egészen elégő áldozatát, tudományos törekvéseimet, vagy akár tervezett munkáimat, amelyekbe talán több büszkeség vegyül, mint igazságért való tiszta buzgólkodás? ... Ha eladnám könyveim felét és árukat a szegényeknek adnám, ha munkámat az állásommal járó kötelességekre korlátoznám, ha életem hátralevő részét a nélkülözők látogatására fordítanám és az inasok, s katonák tanításával foglalkoznék, megelégednél-e ezzel Uram, és engednéd-e, hogy boldoggá tegyen a feleségem mellett való megöregedés és gyermekem nevelésének befejezése? ... Talán Te, Uram, nem akarod, hogy még sokáig éljek. Nem fogadódéi ajánlatomat, elveted áldozataimat. Te engem követelsz... ... Meg van írva a könyv elején, hogy nekem a Te akaratodat kell teljesítenem és most mondom: - Uram, jövök! ... Jövök, ha hívsz engem és nincs jogom a panaszkodásra. Az életből negyven évet adtál nekem, ki beteges teremtményként jöttem a világra, törékeny voltam és tízszer is meghaltam volna, ha egy apa és egy anya gyengédsége és tudása meg nem mentett volna. Ne ütközzenek meg hozzátartozóim azon, ha Te nem tartod megfelelőnek, hogy most csodát művelj megmentésem érdekében... ! Öt évvel ezelőtt a halál torkából hoztál vissza engem és nemde azért adtad ezt a haladékot, hogy bűnbánatot tartsak és jobbá legyek? ... A Hozzád intézett imákat akkor meghallgattad. Miért vesznének el most az értem még sokkal bőségesebben felajánlott imák? Talán más módon fogod meghallgatni azokat, Uram. Bátorságot adsz majd nekem, megnyugvást, lelki békét és azokat a leírhatatlan vigasztalásokat, amelyek a Te Valódi Jelenléteddel járnak. Képesíteni T
