A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-10-01 / 10. szám

48 fogsz engem arra, hogy a betegségben az érdemek és áldások forrá­sára találjak. És megáldod feleségemet, gyermekemet és mindazo­kat, akiket talán munkámmal nem tudtam volna annyira segíteni, mint szenvedésemmel... ... Ha arról beszélek, hogy keserűséggel gondolok életem évei­re, ez azért van, mert bűneim bemocskolták azokat. De ha megfon­tolom a kegyelmeket, amelyekkel gazdagon elhalmoztad őket, akkor, Uram, irántad érzett hálával tekintek vissza rájuk... ... Ha a betegágyhoz láncolsz engem életem hátralevő napjaiban, akkor is nagyon rövidek lesznek azok ahhoz, hogy hálát adj akNeked azokért a napokért, amelyeket leéltem. 0, ha ezek az oldalak lesz­nek az utolsók, amelyeket valaha is írtam, szolgáljanak jóságod dicshimnuszául...! (Folytatjuk) KÉRDEZTÉK, Mivel nem vagyok katolikus, az a meggyőződésem, hogy bűneimet nem kell megváltanom semmiféle emberi lénynek, hanem csak magának Istennek. Miért kell a katoliku­soknak meggyónniuk a papoknak? FELELÜNK: Mivel, nekik, az Önével ellentét­ben, az a meggyőződésük, hogy Krisztus ezt kívánja tőlük. Semmi­féle földi tekintély, önmagában véve, nem írhatna elő effajta köte­lezettséget. De Isten megteheti. Ám Krisztus, akiről azt hisszük, hogy Isten, ezt mondta apostolainak: - "Akinek megbocsátjátok bű­neit, bocsánatot nyernek, akinek megtartjátok, az bűnben marad" (János 20, 23.) Mármost: hogyan tudhatták volna az apostolok, hogy megbocsássák-e, vagy megtartsák-e valakinek a bűnét, hacsaknem ismerték volna egyrészről magát a bűnt (amit meg kellene bocsáta- niuk), másrészről pedig a bűnösnek lelki beállítottságát (hogy ti. méltó-e bűne megbocsátásra)? Jézus azt a megbízást is adta aposto­lainak, hogy minden tanítását és rendelkezését adják tovább mások­nak, és hogy velük és jogutódjaikkal marad a világ végéig. A "bűn­bocsátás "az apostolok idejére vezeti vissza eredetét, mégpedig mint Krisztus által alapított "szentségre", vagyis kegyelmet közvetítő eszközre. A katolikus egyház azt tanítja, hogy a bűnbánat szentségé­nek fölvétele, súlyos bűn esetén, szükséges örök üdvösségünk elnye­réséhez, kivéve azt az esetet, amikor valaki saját hibáján kívül nem juthat paphoz. Ilyen esetben Isten megelégszik a tökéletes bánattal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom